Szent öregek mondásai
Gelasziosz (4.)
Gelasziosz abbáról nemcsak a tanítványai mesélték,
hanem azok közül is sokan, akik gyakran találkoztak vele, hogy a Khalkédónban tartott egyetemes zsinat idején Theodosziosz – aki Palesztinában elsőként kezdeményezte a Dioszkorosz-féle szakadást – megelőzte az egyházaikba hazaigyekvő püspököket – minthogy ő is Konstantinápolyban volt, mert elűzték hazájából, ugyanis szeretett a zavarosban halászni –, és Gelasziosz abbához igyekezett a monostorába. Azt állította a zsinatról, hogy az Nesztoriosz tanát erősítette meg. Úgy vélte, ezzel majd a maga oldalára állíthatja a szentet, hogy együttműködjék vele a csalásában és a szakadásában.
Gelasziosz abba azonban Theodosziosz magatartásából és az Istentől kapott bölcsessége segítségével megértette, hogy amaz rossz szándékkal [jött], és nem csatlakozott hozzá a szakadásban, mint akkoriban majdnem mindenki, hanem méltán megszégyenítve elküldte. Középre állította ugyanis a fiúcskát, akit feltámasztott a halottak közül, és méltóságteljes hangon így szólt: „Ha hitről akarnál vitatkozni, majd ez meghallgat és vitatkozik veled, nekem ugyanis nincs időm meghallgatni, amit mondasz!”
Ennek hallatára Theodosziosz zavarba jött, és a Szent Városba sietett. Isteni buzgóságot színlelve a maga oldalára állította az egész szerzetesi közösséget, sőt még a császárnét is a saját pártjára állította, aki akkor épp ott tartózkodott, és ilyen segítség birtokában erőszakkal elfoglalta a jeruzsálemi püspöki széket. Gyilkosságok árán kaparintotta meg. És még sok más törvénytelen és kánonellenes dolgot művelt, melyekre máig is sokan emlékeznek. Akkor tehát mint a helyzet ura elérte célját, és több püspököt is szentelt, hogy ezek előbb érjenek el azokra a püspöki székekre, amelyeknek tulajdonosai még nem tértek vissza a zsinatról. Elhívatta Gelasziosz abbát is, csalogatással, s egyúttal fenyegetéssel behívta a szentélybe, és amikor belépett, azt mondta neki Theodosziosz: „Sújtsd átokkal Juvenalioszt!” Ő azonban nem ijedt meg, hanem így szólt: „Juvenalioszon kívül nem ismerek más jeruzsálemi püspököt!” Minthogy Theodosziosz óvakodott attól, nehogy mások is példát vegyenek istenes buzgóságáról, megparancsolta, biztos kézzel távolítsák el a templomból. Erre megfogták szakadár párthívei, körberakták fákkal és megfenyegették, hogy megégetik. Amikor azonban látták, hogy így sem adja be a derekát, sőt még a szeme pillája sem rebben, sértetlenül szabadon bocsátották a tanút – mert tartottak attól, hogy fellázad a nép, amelynek körében igen népszerű volt Gelasziosz abba –, mindez azonban a Gondviselés felülről való közbelépésére történt. Így menekült meg az, aki – amennyire rajta múlt – égő áldozatul ajánlotta fel magát Krisztusnak.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010