1Kor 4,9-16a

Testvéreim! Úgy tűnik, hogy Isten minket, apostolokat, utolsóként léptet színre mint halálra szántakat: látványossággá lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében. Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban; mi erőtlenek, ti erősek; ti megbecsültek, mi megvetettek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul élünk és tulajdon kezünkkel fáradunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk; amikor üldöznek, tűrünk; amikor rágalmaznak, szemtől szembe válaszolunk. Úgyszólván a világ szemetévé és mindenki söpredékévé lettünk mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy intselek benneteket mint szeretett gyermekeimet. Ha tízezer tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Krisztus Jézusban az evangélium hirdetése által én lettem atyátok. Kérlek tehát titeket, kövessétek példámat.

1Tessz 2,14-20

Testvéreim! Hasonlóvá lettetek Isten Jézus Krisztusban hívő gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Nem kedvesek Isten előtt, és ellenségesek minden emberrel, mivel akadályoznak minket abban, hogy prédikáljunk a pogányoknak, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkori bűneiket. Utol is érte őket Isten haragja végérvényesen. Ami bennünket illet, testvérek, mivel egy rövid időre – külsőleg, de nem a szívünkben – elszakadtunk tőletek, most annál inkább vágyva vágytunk és törekedtünk arra, hogy szemtől szemben lássunk titeket. Ezért el akartunk jönni hozzátok – én, Pál nem is egyszer –, de a Sátán megakadályozott minket. Hiszen ki a mi reményünk vagy örömünk vagy győzelmi koronánk, ha nem ti, Urunk, Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Lk 11,23-26

Így szólt az Úr: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, és nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja: »Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, kisöpörve és feldíszítve találja. Erre elmegy, és hoz magával hét másik lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz, mint előbb volt.”

Jn 1,43-51

Abban az időben Jézus ki akart menni Galileába. Találkozott Fülöppel, és mondta neki: „Kövess engem!” Fülöp Betszaidából, András és Péter városából való volt. Fülöp találkozott Natánaellel, és elmondta neki: „Megtaláltuk, akiről Mózes írt a Törvényben és a próféták: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” - kérdezte Natánael. „Gyere és lásd!” - felelte Fülöp. Amikor Jézus meglátta Natánaelt, amint feléje tartott, ezt mondta róla: „Lám, egy igazi izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Natánael megkérdezte tőle: „Honnét ismersz?” Jézus így válaszolt: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, a fügefa alatt voltál.” Natánael erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz látni ezeknél.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: mostantól látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.”

Szent Fülöp apostol

A Galileai tenger mellett terült el Betszaida városa. Ez a helység három apostolt adott az Egyháznak. Két testvér: András és Péter halászok voltak, Fülöp pedig tanulmányokat folytatott. Buzgósággal foglalkozott a szent könyvekkel és a messiási jövendölésekkel. Jézus meghívta őt apostolának. Fülöp tovább adta az örömhírt, hogy megtalálta a Messiást. Natánaelnek mondta el, és Jézushoz vezette. (Jn. 1, 43) Neve néhányszor még előfordul az evangéliumokban, legutoljára a Titkos Vacsoránál. A Szentlélek leszállása után ő is hithirdető körútra ment. További életéről semmi pontosat nem tudunk. A hagyomány szerint először Galileában, aztán Görögországban, Arábiában, Etiópiában, Szíriában és Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot. Igehirdetését sok csodával erősítette meg. Domécián császár uralkodása alatt Barnabás apostollal elfogták, az utcákon át hurcolták, majd börtönbe vetették. Végül Hierapoliszban vértanúi halállal fejezte be életét 9o-ben, 87 éves korában.