Pol. Száva szé.
◀︎ 
 december 5. 
 ▶︎
Kol 1,12-18

Atyámfiai! Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötté. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Gal 5,22-6,2

Atyámfiai! A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után. Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.

Lk 17,12-19

Abban az időben, amikor Jézus betért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak távol, és hangosan mondták: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, ezt mondta nekik: „Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak!” Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszament, hangosan dicsőítette az Istent, és arcra borult az ő lábainál, hálát adva neki. Ez pedig szamariai volt. Erre Jézus azt mondta: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj! A hited meggyógyított téged.”

Mt 11,27-30

Mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Megszentelt Száva atya

Száva (Szabbász) atya 439-ben, született a kappadóciai Mutalaszka helységben. Korán megkedvelte az erényes életet. Nyolcéves korában megkezdte a szerzetesi életet. Először a szülőfaluja közelében levő kolostorban élt, ott teljes szigorúságában elsajátította a szerzetesi életet. l0 év múlva Palesztinába ment, és nagy szent Eutim mellett élte életét. Szent Eutim halála után egy kiszáradt patak mellett barlangban élt egyedül. Amikor szent életének hírére sokan jöttek hozzá, hogy útmutatásai szerint éljenek, kolostort épített számukra, amely most is az ő nevét viseli. Mivel sem templom, sem pap nem volt a kolostorban, istentiszteletekhez ritkán jutottak. Ő alázatosságból nem szenteltette magát pappá. Később mégis pap lett, innen van a „megszentelt” mellékneve. Kolostorában írta meg az istentiszteletek rendjét ma is szabályozó Utasítást, a jeruzsálemi Typikont. Közel 100 éves korában halt meg 532-ban.