Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Olyan hétvégi lelkigyakorlat kérések, aminek a témája a megbocsátás (magamnak, és másnak), elengedés, kiengesztelődés. A Rózsák terén ajánlották, hogy Máriapócsra menjek. Van ilyen tematikus hétvége? Tudna ajánlani időpontot?
Tisztelettel, Viszlai Aranka
Máriapócson is lesz ilyen témájú lelkigyakorlat, de még nem lehet tudni, hogy mikor. Ezeken az oldalakon találhat hasonlót:
https://betlehemhaz.hu/
https://bizdramagad.hu/
https://lelkigyakorlatok.vercel.app/
https://manreza.hu/menu/lelkigyakorlatok
Kedves Lelkiatya! A bűn és engedelmesség összefüggéséről kérdeztem Önt és köszönöm válaszát. A saját problémám vezetett a kérdésre. Jézus közeledni akar hozzám és én félek tőle. Csak a hatalmas erejét látom, a hatalmát, hogy mindenki térdre borul majd előtte, hogy egy bűntelen szűztől született, hogy a világ ura, hogy ki vagyok neki szolgáltatva, hogy méltatlan vagyok. Nehezen látom meg a szeretetét, irgalmát, hogy jót akar nekem. Kinyilvánított nekem valamit, hív engem valamire és ha igent mondok neki, olyan közel lesz hozzám, mint még soha életemben. Szeretem, engedelmes akarok lenni, a szívem mélyén mindennél jobban őt akarom, eddig mindig hálás voltam a kegyelmekért, a józan eszem tudja, hogy nem akar nekem rosszat, de most félek.
Azt tanácsolom Önnek, hogy ne tulajdonítson túl nagy jelentőséget ezeknek az érzéseinek. Az atyák kifejezetten mértéktartásra, önmérsékletre intettek minket, nem csak a rossz, hanem a jó és szeretetre irányuló érzéseinkben is. Nem kell Istent semmilyennek sem elképzelni. Ha képzet formálódik bennem, akár édes, akár félelmetes, az úgysem az Úristen, hanem az én gondolataim kivetítése. Ön nem Istentől fél, hanem a saját gondolataitól. Ezek ne legyenek fontosak, mert könnyen félrevezethetnek. Hallgasson bátran a józan eszére, amely világossá teszi, hogy Istennek kedves teremtménye, igazán nincs mitől félnie.(Ne féljetek, fejeteken egy hajszál sem görbül meg...) Ha efféle érzések kerítik hatalmába, kezdjen bele valamilyen fizikai munkába, amelyet Isten dicsőségére végez. Így a dicsőítés, Istennek fölajánlás nem szűnik meg, de kilép a gondolatok kezelhetetlen hálójából. Legalábbis jobb eséllyel, mint ha csupán a gondolatok szintjén szeretné jól kezelni az ilyen helyzetet.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelki atya!
A mai Szent Liturgiában imádkoztunk egy házassági évfordulót ünneplő párért és a könyörgéseknél nagyon szép dolgokat mondott az atya. Próbáltam megkeresni ezt a pár mondatot, de nem találtam sehol. Nem a nagy áldásra gondolok, amikor a kánai menyegzőt olvassák, hanem csak pár mondat volt, amikre a válasz az "Uram irgalmazz" vagy "Add meg Uram" volt.
Le tudná írni nekem ezeket a mondatokat, vagy hogy hol találom meg?
Köszönöm a válaszát!
Ilyen alkalmakkor ezzel a két könyörgéssel szoktuk kiegészíteni a hármas ekténiát. Nem tudom, erre gondolt-e.
Esedezünk még hozzád, Urunk Istenünk, hallgasd meg könyörgésünk szavát. Könyörülj házassági évfordulójukat ünneplő szolgáidon kegyelmeddel és irgalmasságoddal, és teljesítsd összes jó kérelmeiket. Bocsásd meg minden szándékosan és akaratlanul elkövetett vétkezéseiket. Add, hogy kedvesek legyenek imádságaik és irgalmas cselekedeteik a te felséges királyi széked előtt. Oltalmazd őket minden látható és láthatatlan ellenségtől, minden incselkedéstől, bajtól, aggodalomtól és betegségtől. Adj nekik egészséges és hosszú életet. Mondjuk mindnyájan, Urunk, hallgass meg minket és könyörülj.
Tekints kegyes szemekkel, emberszerető Uralkodó, házassági évfordulójukat ünneplő szolgáidra, és hallgasd meg hittel felajánlott esedezéseinket; mert magad mondád: „higgyétek, hogy mindazt meg-nyeritek, amit imádkozva kértek és meglesz nektek, kérjetek és adatik nektek” (Mk 20.24). Azért mi is, bár méltatlanok, bízva irgalmadban kérünk téged, add a te kegyelmedet ünneplő szolgáidnak és teljesítsd jó kívánságaikat. Őrizd napjaikat békés, csendes, egészséges és hosszú életben. Mondjuk mindnyájan, gyorsan hallgass meg minket (Zsolt 68,18) és kegyesen könyörülj.
Kedves Lelkiatya! Azt szeretném meg kérdezni hogy a Kármelhegyi Szűzanya barna skapulárét hogyan tudom fel venni melyik Atyát kell erre meg kérnemDebrecenben??? mert Budapestig a kármelitákig nem tudok el menni és azt olvastam hogy ha csak a válruhát szeretném viselni bármelyik Katolikus pap vagy diákonus egy rövid szertartás keretébe fel adhatja! Illetve az lenne még a kérdésem hogy mivel második házaságomba élek de 6 éve teljes tisztaságba ( József házaságba) a leg szigorúbban szó szerint semmi testi érintés nélkül ( Jelenleg is rendszeresen járok gyóni áldozni) Így számomra fel vehető e???
Igen, bármelyik atyához lehet ezzel fordulni, Debrecenben is. Az Áldások könyvében megtalálható a feladás módja. Ha nincs skapuláréja az illetőnek, tudnak segíteni a karmelita nővérek, ha ír erre az email címre: kolostor.karmelita@gmail.com
Tisztelt Lelkiatya! Olvastam,illetve paptól hallottam már olyat, hogy az olyan szexuális töltetű gondolatokkal, amelyek a házastársra irányulnak, szabad foglalkozni. Találkoztam azonban olyan vélekedéssel is, miszerint ilyen gondolatokkal is csak akkor szabad foglalkozni, ha nincs akadálya annak, hogy rövid időn belül meg is valósítsuk azokat.Melyik az igaz? Válaszát előre is köszönöm.
Másutt húzódik a határ. A szexuális gondolatokban időzés akkor bűnös, ha nem a szeretet, hanem az egyéni testi öröm keresése vezeti. Hajlamos az ember a saját testi örömeit keresni, pedig a szexualitás nem erre való. Hanem arra, hogy a másiknak örömet szerezzünk. Ha el van választva a másik személytől, akkor nem rendeltetésszerű, akkor természetellenes és meddő. Ha a házastársra irányuló gondolatok a másik iránti szertetetből fakadnak, tehát része a szeretet kapcsolatuknak, akkor van helyük. Még akkor is, akár, ha a szeretett házastárs esetleg már meghalt. Olyan ez, mint maga a házastársi aktus. Sajnos, van rá példa, hogy a testi együttlét során, hiába van jelen a másik, hiába páros cselekedetről van szó, az egyik vagy a másik fél, vagy még rosszabb, ha mind a kettő, csak önző módon van jelen benne, csak a saját örömét keresi. Ilyenkor a másik személy, még ha házastárs is, csupán eszköz, csak a teste kell a saját öröm kielígétéséhöz. Ez történhet gondolatban is, ekkor nem helyén való a házastárshoz köthető, szexuális gondolatokban való időzés. A tett erkölcsi értékét alapvetően a szándék jellemzi. Ha szeretetből fakad, akkor van helye, ha önzésből, akkor kerülendő.
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon köszönöm a válaszait! Tudom hogy több ember is válaszol kérdésekre, úgyhogy nekik is köszönök mindent hogy ilyen kedvessek és segítőek!
Minthogy több olvasónak is szól ez az üzenet, közzéteszem.
Kedves Lelkiatya!
Kezdő hitoktatóként a következő kérdést kaptam középiskolàban mikor kértem írjanak olyan kérdéseket amelyek őket foglalkoztatjàk: Hogy lehet az, hogy egy huzamosabb ideig nagyon közel éreztem magamhoz Istent, és a magaménak éreztem a vallásom, de már lassan egy éve, hogy egyre távolabbnak érzem? Érzem, hogy egyszer vissza fogok térni a helyes útra, de jelenleg nagyon nehéz.
Hogyan tudnàm megközelíteni ezt a kérdést illetve hogyan tudnék erről beszélni hittanóràn? 17-18 éves korosztàlyról van szó.
Egy hitiktató
Nem tudom, mennyire lehet kamasz fiataljainkat fölkészíteni erre a hullámvölgyre. Ha már rákérdeztek, akkor fontos erről beszélni. Minden bizonnyal a kamaszkori lázadásnak része az is, hogy a fiatalok 16-18 éves koruk táján, szinte törvényszerűen, ellanyhulnak a hitben. Elhiszem, hogy nem mindenkinél, de tapasztalataim szerint a fiatalok 90 %-ánál igen. Ez a felnőtté válás folyamata, ha úgy tetszik, küszöbe. Az addigi lelkes gyermeki hit már nem elég, új ismeretek társulnak hozzá, amelyek inkább megkérdőjelezik a hitet, mintsem megerősítenék azt. Ilyenkor azt tudom tanácsolni, hogy kérdezzenek bátran tovább és tovább. Nem kell semmilyen kérdéstől félni. Az a jó, ha a végére járnak a dolgoknak. A végén ugyanis, értelemszerűen, ott van Isten. Ha kitartanak a keresésben, a kérdések föltevésében, őszintén átélik a belső érzéseiket, ezek elvezetik őket a mélyebb, személyesebb hitre. Ezt tanácsolhatom, hogy bátorítsa őket minden kérdés föltételére. Csak törekedjenek mindig hiteles forrásból találni választ. A Szentírás ebben mindig megbízható. Az Egyház tanítása is, csak éppen lehet, hogy azt ebben az időszakban visszakézből elutasítják. Szóval, nem kell félni, jó és előre vivő ez a jelenség, csak járják végig az utat.
Kedves Lelkiatya! A szabad akarat és az engedelmesség összefüggését szeretném megérteni. Ádám és Éva ellentmondtak Istennek, szabad akaratukat használva ettek a tiltott gyümölcsből. Megtehették volna, hogy nem esznek. Mária, az Istenszülő igent mondott a kapott kegyelemre, pedig szabad akarata volt, Isten nem csak ráerőltette a kegyelmét, neki kellett igent mondani. Amit nem értek az az, hogy Isten szabad akaratot ad és ennek folytán mi döntjük el mit fogadunk el és mit nem, mit teszünk és mit nem. Isten azért adta, hogy ne rabságban legyünk, hanem szabadságunk legyen. Mégis, amikor ellentmondunk Istennek, az bűn. Az engedetlenség bűn. Ha Mária nemet mondott volna, akkor az bűn lett volna, gondolom. Ádám és Éva bűnbe estek az engedetlenségükkel. Hogy lehet ezt összeegyeztetni? Isten azt szeretné, hogy szabad akaratunkból engedelmeskedjünk és nem valami rabszolgák módjára? Ezt még érteném is, de ha meg szabad akaratunk van, akkor Isten hogyan várhatja, hogy mindig engedelmeskedjünk és ugyanazt akarjuk, mint amit ő? Kegyelem által? Ahogy írom ezt a kérdést, jönnek a sugallatok a fejembe, mintha Isten akarna engem erre rávezetni. Ön mit tudna mondani erről, hogy lehet ezt megérteni? A saját korábbi bűneim jutottak eszembe. Több alkalommal utasítottam vissza ilyen vagy olyan kísértést és engedhettem volna neki, de nem akartam, mert tudtam, hogy bűn lenne és nem csináltam. Önkielégítés, irigység, ítélkezés, mikor mi. Ez az, amit Isten vár, hogy válasszuk őt, amikor választhatnánk mást is? Csak az nem teljesen tiszta nekem, hogy ha tudja, hogy nem biztos, hogy őt választjuk, miért haragszik, amikor ellentmondunk. Nem olyan ez, mint amikor egy férfi megkéri egy nő kezét és tudja, hogy a nő igent és nemet is mondhat, de amikor a nő nemet mond, akkor meg a férfi mérges lesz? Nem a legjobb példa kérdésem megvilágítására, ezt elismerem. Kérem, segítsen értelmeznem ezt.
Elsőként azt kell tisztáznunk, hogy amikor bűnt követünk el, akkor Isten nem haragszik - például hogy nem találtuk el, ő mit szeretne. Ha maradunk ennél az emberi érzés rávetítésnél - mert ugyanakkor tudnunk kell, hogy Istenben egészen másként vannak ezek az érzések, mint nálunk, embereknél! -, akkor inkább azt mondhatjuk, hogy Isten szomorú ilyenkor. De nem azért, mert nem találtuk el, hogy ő mit szeretne (mint a szülinapra készülő gyermek lekonyuló hangulata, ha nem a kedvére való ajándékot kapott), hanem azért, mert tudja, hogy az nekünk rossz. Isten mindig minden körülmények között a legjobbat akarja nekünk. Ha Isten akaratát követjük, akkor járunk a legjobban, akkor épül, fejlődik, a boldogságban is akkor növekszik az életünk. Ezzel szeretne minket Isten megajándékozni. De nem erőlteti ránk. Választhatunk mást is. Csak abból nem sül ki semmi jó. Isten tanít minket, vezet, tanácsokkal lát el, ha figyelünk rá. De éppen azért, hogy megtaláljuk a saját boldogságunk útját. Ádám és Éva, amikor nem követték Isten szavát, akkor nem a büntetést kellett elviselniük, hanem saját tettük következményeit. A széthúzás, a bizalmatlanság már akkor megtörtént, amikor a csábítónak hittek, nem pedig Istennek. Ez indította el a bűn láncreakcióját: elbújtak, féltek, szégyenkeztek, egymásra tologatták a felelősséget, stb. Az Ön példájánál maradva, ha a vőlegény megkéri a menyasszonya kezét, azért teszi, mert szeretné őt egy egész életre boldoggá tenni. Ha ezt a leány visszautasítja, az ezért szomorítja el a legényt, mert elesik ettől a kölcsönös boldogságtól. Isten is erre a kölcsönös boldogságra hív mindnyájunkat. És - emberi szóval fogalmazva - szomorú, ha ezt visszautasítjuk.
Tisztelt Lelkiatya! Egy atyának akarok ajándékot adni, aki segít nekem a jó úton előre haladni. Sajnos csak télen látom őt, mert külföldön élek, de online beszélünk. Az lenne a kérdésem amire talán nem tud válaszolni és nem is tartom ön ellen mert fura kérdés. Tudd ajánlani ajándékokat? Mivel nem ismerik nehéz, tudom, tudom hogy szeret biciklizni, de nem akarok nagyon drágát mert kiskorú vagyok és nem az én pénzemet költöm. De azért írok mert hátha ti tudtok valamit ami örömöt tud szerezni egy atyának!
Köszönöm!
Azt javaslom, ajéndékozzon neki egy ikont. Az mindig találó ajándék egy lelki embernek. Lehet Krisztus ikon, Istenszülő vagy bármi más szentet vagy ünnepet ábrázoló. Ebből sohasem lehet elég. Ha van is már neki, akkor is kihelyezheti a szobájában, az imasarokban. Ha egy kerékpárt vesz, lehet, hogy van már neki, s vélhetően majd tovább ajándékozza. Az ikont nem feltétlenül.
Kedves Lelkiatya!
Szeretnék tanácsot kérni.
Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt a társammal és az Istennel való kapcsolat megélése között?
Nekem ez nagyon nehéznek tűnik.
Úgy értem, hogy szeretem és becsülöm a társam, akit Isten mellém ad, de ahogy Isten szeret engem és ahogyan engedi Őt viszontszeretnem az valami egészen más.
A társam olyan mintha átfognék egy faágat ahhoz képest, hogy Istent szeretni olyasmi, mintha egy hatalmas fatörzset ölelnék, amelyet nem érek át, de mégis érzem, hogy Ő átölel.
Hogy lehet ezt a 2 nagyon más szeretetet jól megélni együtt, egyszerre?
Szeretettel Krisztusban:
Adél
Kedves Adél! A szeretetünk nem lineáris, hanem térszerű. Persze, ez a kép sem eléggé kifejező, hiszen a tér is jelent bizonyos lehatároltságot. Ha ennél a képnél maradunk, úgy fejleszthetjük tovább, hogy amint a síkszerű látásmód aránylik a térszerűhöz, akként bővül a szeretet köre mintegy negyedik dimenzióként a mi három dimenziós látásmódunkhoz. Bocsánat, lehet, hogy ez így túl bonyolult. A lényeg, hogy a szeretetbe minden és mindenki belefér, korlátozás nélkül. Az is fontos tényező, hogy minden egyes embert más és más módon szeretünk. Édesanyánkat másként mint édesapánkat vagy testvérünket. Bátyánkat másként mint öcsénket vagy nővérünket, húgunkat. Máskét a szerelmünket és másként a barátunkat, munkatársunkat (ha sikerül szeretni...). És természetesen egészen másként Istent, aki mindent betölt, aki minket kívül és belül átölel. Szóval, ezt az isteni szereretetet nem lehet összehasonlítani semmivel. Egészen más. Minél jobban tudjuk szeretni Istent, annál nagyobb a képességünk szeretni embertársainkat. A kérdésére leszűkítve visszatérve, el kell fogadni, hogy embertársunkat, még a házastársunkat sem tudjuk úgy szeretni, mint Istent. Kell a teljes odaadás a szerelemben, a házasságkötésben, mégis, ez egészen más, mint az Istennek odaadottság. Szoktuk mondani, hogy a szerzetesnek, akinek nincs családja, az ő házas- és élet-társa Isten. Ez igaz. Mégis, ez egészen más, mint a földi házasságkötés. Hasonlít, de messze nem ugyanaz. A társkapcsolatban érdemes az önzetlenségre törekedni, persze, kölcsönösen. Akkor tud kibontakozni az a növekvő szeretet, amelyre föl lehet építeni egy egész életre vállalt egyesülést.
Kedves Lelkiatya!
Mennyire hiteles a metropolita.hu-n szereplő, imák, jelenések stb? A szent sebek rózsafüzért ajánlották ott nekem, 17 ígérettel. Nekem ezek mindig gyanúsak. Pláne, hogy mindig nőknek van látomása...
Másik kérdés 50 évhez közel, mit tehetek, megkérdőjelezek sok, hit dolgot? Valami közép utat keresek. A karizmatikus, mint a szeretetláng-mozgalom túlzás, de a másik véglet is, hogy kegyhelyeken érintgetik a szobrokat, képeket, mint valami babonás kabalát. Én már csak arra törekszem, hogy ember maradjak. Valakivel találkozom, jobban menjen el, tehát valahogy a viselkedésemen az életemen lássák, a vallást, ne ilyen külsőségekben. Gondolom ez egy idő után kitisztul. Szilvi
Kedves Szilvi!
Amennyire én látom, ennek az említett oldalnak a tartalmához a görögkatolikus egyházunknak nem sok köze van. Sokszor megjelennek olyan írások is, amelyeknek vajmi kevés köze van hozzánk. De nem csak, hogy hozzánk, némelyikük még a katolikus egyház tanításának sem felelnek meg. Ilyen azért riktán fordul elő, de azt hiszem, még erre is volt példa. De nem kell elvetni, leszólni ezt az oldalt. Minden bizonnyal nagyon jó szándékú emberek dolgoznak rajta. Ha Önnek nem felel meg, egész egyszerűen lapozzon máshová, vagy még jobb, ha becsukja az elektronikus szerkezetet, és nem nézegeti tovább.
Kedves Lelkiatya! Kedves testvér!
"Kedves Lelkiatya, és kedves testvérem, aki segíteni akar nekem abban, hogy ne viszolyogjak a hitünket semmibe vevő emberektől! ... "
Nekem a rokonságban van a hitet semmibe vevő.
Meg kell próbálni elfogadni, attól még szeretni.
Igen. Ha hozzánk közel álló, főként, ha fizikai térben is közeli személy az, akit nagyon nehéz elfogadnunk és szeretnünk, akkor még inkább ott van a feladat, hogy nekiveselkedjünk a szeretet parancsának teljesítéséhöz. De az ilyen nehéz esetek szinte rákényszerítenek minket arra, hogy ehhöz a kemény munkához Isten segítségét is kérjük. Nélküle bizonyosan nem megy. Vele egész biztosan.
Kedves Lelkiatya! Egyik ismerősömtől hallotam hogy nem keresztelték meg se a Katolikus templomba se a Református templomba a 9 hónapos babájukat mert nincsenek Szentségi házaságba akkor keresztelték volna meg ha egházilag is összeházasodnak így egy Evangélikus templomba keresztelték végül meg a kisfiút! Na most engem ez elgondolkodtatot mert minekünk nem lehet Szentségi házaságunk mivel mind a kettőnknek van a múltból érvényes Szentségi házaság 26 ével ezelőt a Debreceni Attila téri templomba mégis meg keresztelték mind a két gyermekünket ugyanis az akkori Atyák azt mondták hogy a szülők büne miatt nem lehet büntetni a gyermeket! Így meg lettek keresztelve illetve elsőáldozók is voltak Kérdésem a következő Az akkori Atyák tévedtek vagy a mostaniak??? És ha tévedtek érvényes e a már felnőt gyermekeim keresztsége??? Válaszát előre is köszönöm
Abban az esetben lehet indokolt a keresztelés elutasítása, ha a szülők egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy az Evangélium és az Egyház tanítása szerint éljenek. Ha nem is akarják rendezni a házasságukat, holott lehetne, ez annak a jele, hogy nem veszik komolyan az egyházi előírásokat. Ez esetben miért is kérnék a gyermekük számára a keresztséget, ha nekik nem fontos az Egyház? Egészen más a helyzet, hogy ha a házasság nem rendezhető. Ha megvan ugyan a helyes szándék a szülőkben, hogy kövessék az Egyház tanítását, de súlyos életkörülményi okok miatt ezt nem tudják megtenni. Ebben az esetben nyugodtan meg lehet keresztelni a gyermeket, sőt, meg is kell, ha kérik. Ahogy írja, az Önök esete sokkal inkább ilyen. Nem lehet szentségi házasságuk, de azért követik az egyházi tanítást. Legalábbis annak idején az akkori atyák így ítélték meg, s ezért keresztelték meg a gyermekeiket. Mindez azonban egyáltalán nem érinti a keresztelés érvényességét. Az Önök gyermekei megengedett módon és érvényesen lettek megkeresztelve.
Kedves Lelkiatya! Sok levelet kap, de ha tudna nekem hamarabb válaszolni, az sokat jelentene nekem. Mit tehetek, ha Isten kinyilatkoztatta, hogy mit szeretne tőlem, de én meg rettegek tőle? Olyan, amire már évek óta érzek vágyat a szívemben, de nem voltam biztos benne, hogy Isten akarata. Utólag rájöttem, hogy már akkor is folyamatosan mondta, csak szerintem tudta, hogy még nem állok készen rá és ezért nem úgy nyilatkoztatta ki, ahogy most. Ez most sokkal egyértelműbb volt. Inkább úgy mondom, hogy eddig annyit engedett felfognom belőle, amennyit el tudtam viselni. Most legelőször béke és hála volt bennem, döbbenet is, mert váratlanul ért és egyébként nagy kegyelem is ez az elhívás. Azóta, amióta jobban felfogom, hogy mire is hív az Isten, azóta meg félek. A béke és a félelem váltakozik. Ilyen lehetséges? Mit tehet, aki ilyen helyzetben van? Megbeszélni sem tudom kivel, mert nincs lelkivezetőm. Ismerek sok atyát,de nem mindegyikőjüknek tudnám nyugodtan elmondani és nem tudom hinnének-e nekem. Mióta a lelkivezetői kapcsolatom megszűnt, nem lett újabb. Szerettem volna az egyik atyát felkérni, de éppen 1-2 hete derült ki, hogy áthelyezik máshová. Egyébként ő volt az, akivel meg tudtam beszélni a legutóbb és rajta keresztül erősített meg Isten. Isten azt is mondta, hogy majd segít, hogy higgyenek nekem (nem tudom mikor). Most kezdek rájönni arra, hogy egy nagy kegyelem meg elhívás nem csak annyit jelent, hogy milyen jó, milyen áldott vagyok, micsoda ajándék, hanem azt is, hogy Isten annál többet kér tőlem és annál félelmetesebb is amikor közel van. Egy gondolatomban már az is ott volt, hogy könnyebb lenne nemet mondani, de azt nem akarok, mert szeretem Istent és engedelmes szeretnék lenni. A szívem mélyén szeretném én is, amit ő, csak félek. Tanácsra szorulok.
Egyáltalán nem látom indokoltnak a sürgetését, de kérésének megfelelően igyekszem hamar válaszolni. Sajnos azonban abban nem mondhatok többet, mint az előző, csaknem ugyanerre vonatkozó kérdéseire. Szép, ha kegyelmeket, különleges kegyelmet kap Istentől. De ezzel nem kell foglalkoznia előre. Majd, ha eljön az ideje, akkor tudni fogja, hogy mi vele a teendő, hogyan kell vele bánni. Félelemre kivált nincs semmi oka. Amit félelemnek érez, az a felesleges aggódás, amit erre a feltételezett érzésre pazarol. A tanácsom, hogy ne foglalkozzék egyáltalán ezzel a gondolattal, érzéssel, mert nem viszi Önt előre. Lehet, hogy Isten valóban Önnek különleges kegyelmet, ajándékot szán. De ha nem a helyes úton jár, akkor akár el is veszítheti ezt. A helyes út pedig, már többször leírtam: az imádságos élet és a tevékeny testvéri szolgálat. Ezekben fejlessze magát!
Kedves Lelkiatya!
Ha görögkatolikusként elmegyek egy örmény katolikus Szent Liturgiára, akkor áldozhatok?
Az örmény katolikus egyház éppen úgy része a katolikus egyháznak, mint a görögkatolikus. Teljes szentségi egységben vagyunk velük. Semmi akadálya nincs annak, hogy náluk részesüljünk a szentségekben, szentgyónásban, szentáldozásban, betegek szentségében.
