Poimén (183.)János abba mondta: „Egyszer Szíriából felkerestük
Poimén abbát, és kérdést akartunk feltenni neki a szív keménységéről. Az öreg azonban nem tudott görögül, és tolmács sem volt kéznél. Amikor az öreg látta, hogy milyen csalódottak vagyunk, elkezdett görögül beszélni: »A víz természete lágy, a kőé kemény, de ha a kő fölé akasztják a korsót, a víz cseppenként vájja a követ. Így az Isten igéje is lágy, szívünk pedig kemény, de ha az ember többször hallja az Isten szavát, szíve megnyílik, hogy félje az Istent.«”A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010 - tegnapi >Poimén (182.)Egy testvér megkérdezte Poimén abbától: „Atya!
Két ember volt, az egyik szerzetes, a másik meg világi. A szerzetes este elhatározta, hogy reggel eldobja a szerzetesi ruhát, a világi pedig elhatározta, hogy szerzetes lesz. Azonban mindketten meghaltak még azon az éjjelen. Vajon mit számítanak be nekik?” Azt mondta erre az öreg: „A szerzetes szerzetesként halt meg, a világi pedig világiként halt meg, mert abban az állapotban haltak meg, amelyben találtattak.”