Poimén (182.)Egy testvér megkérdezte Poimén abbától: „Atya!
Két ember volt, az egyik szerzetes, a másik meg világi. A szerzetes este elhatározta, hogy reggel eldobja a szerzetesi ruhát, a világi pedig elhatározta, hogy szerzetes lesz. Azonban mindketten meghaltak még azon az éjjelen. Vajon mit számítanak be nekik?” Azt mondta erre az öreg: „A szerzetes szerzetesként halt meg, a világi pedig világiként halt meg, mert abban az állapotban haltak meg, amelyben találtattak.”A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010 - tegnapi >Poimén (181.)Egy kolostor elöljárója megkérdezte Poimén abbától:
„Hogyan tehetek szert az istenfélelemre?” Azt nekimondta Poimén abba: „Hogyan tehetünk szert istenfélelemre akkor, amikor kunyhónk tele sajtos tömlőkkel és füstölt halas edényekkel?”