Elmélkedés: Szent István király emlékére

„A nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt….” 

Országalapító Szent István királyunk számunkra a végleges elhatározást hozta, mellyel a világosság melletti döntésünk megtörténhetett, és Krisztus útjára léptünk. Szükségünk volt vezetőre, aki határozott kiállással, utat mutatott azoknak is, akik nem tudták még a Krisztusi út igazságát. Szent István kereste az igaz forrást és történelmi, üdvtörténeti döntést hozott és indított el egy országot ezen az úton. A történelem egyik alapszabálya: A forrás, csak akkor válaszol, ha jól kérdezzük. Krisztus hív, válaszol, de mindenképpen ismernünk kell őt, hogy megtanuljuk az életben a jó és rossz közötti különbséget és erőt merítsünk az igaz forrásból.

Aki találkozik Krisztussal, annak megváltozik az élete. Kosztolányi Dezső Pacsirta című művében olvastam egy részt, amikor egy papról írnak, aki együtt utazik az egyik főszereplővel a vonaton. Így írnak róla:

„Rápillantott kék szemével a lányra, mely az Istennel való folytonos szembenézéstől kiélesedett, s ez a határozott pillantás, már nem sértette a lányt.”

Első Szent királyunk neveltetése folytán már megkapta azt a kegyelmet, hogy az Istennel folytonosan szembenézett. Kiélesedett a tekintete, és csak így tudott jó döntéseket hozni, csak így tudott Krisztus mellett maradni. Sokszor meglepődünk a középkori életen, történéseken, emberi gyarló küzdelmeken, melyen az akkori szent életet élő embereknek is küzdelmes volt az áthaladás. Minden döntés, változtatás csak abban a helyzetben érthető, értékelhető. Életünk különböző szakaszaiban nemde átéljük, mintha sötétség venne körül bennünket. Különböző szellemi irányzatok, felfogások próbálnak bennünket hatalmukba keríteni és elhitetni, hogy a lelkileg legproblémásabb helyzetek is könnyen megoldhatóak, és egyes esetekben pedig a legnagyobb bűnöket is nyugodt lelkiismerettel tudjuk elfelejteni. Megkapjuk az Istentől a világosságot és kérdés, hogy használjuk e, vagy továbbra is ott üldögélünk a sötétben. Nemzetünk, őseink, mindig keresték a természetfelettivel a kapcsolatot, de azt mindannyian tudjuk, hogy sok olyan útkeresés, van, ami olyan, mintha igaz út lenne. Az országlapító királyunk nemzetünk nagyon szép időszakában, de korántsem problémamentes körülmények között vezette országunkat, megmutatva a Jézusi helyes út irányát

Az egyik helyen olvastam a tantárgyak értékeléséről a következő magyarázatot.

5-ös az, aki: Tudja és akarja.
4-es az, aki: Nem tudja, de akarja.
3-as az, aki: Tudja, de nem akarja.
2-es az, aki: Nem tudja és nem is akarja.

Ha folytatjuk a sort nemde igaz ez a hitünkre, tetteinkre, cselekedeteinkre. Mi milyennek érezzük magunkat? Mi mit teszünk meg magunk és mások üdvössége érdekében? Tudjuk, de nem akarjuk? Nem is tudjuk, de nem is karjuk? Az Isten irgalma mindig megadja a kegyelmet, ha valamiben nincs is akkora tehetségünk, de kiegészíti gyengeségeinket, ha mi is karjuk. Szent István király, ösztönzött, segített, utat mutatott, mert nem mindig tudjuk a helyes utat, nem értjük a világot, nem tudjuk, hogy a hit, mi mindent adhat életünkhöz. Keményen vezette az utolsó két ponthoz tartozókat, mert igaz a mondat nem rád, hanem érted haragszom.

A Keleti és nyugati egyház közös szentje, nemcsak külső, hanem belső ellenséggel, ellenzékkel is küzdött. A Szent Imréhez címzett intelmekben kiemeli: fontos a megbocsátás, nagyvonalúság, igazságosság. Zenon atyáról írják A szent öregek könyvében:

"Aki azt akarja, hogy Isten gyorsan meghallgassa imáját, az valahányszor felkel és kezét Istenhez emeli, teljes szívéből mindenek előtt – még mielőtt saját lelkéért könyörögne – ellenségeiért imádkozzon. E jócselekedet miatt, bármit kér is az Istentől, meghallgatást nyert.”

Eme útmutatása mindannyiunkat helyes úton tud tartani. A kiengesztelődés, elengedés a Krisztusi ember ajándéka.

Az előttünk álló szent döntött Krisztus mellett, dicsőségben részesült, a problémák és nehézségek között a legbiztosabb megoldás szentjévé vált. Szent Bernát így erősít minket is:

„A nagy megpróbáltatások nagy kegyelmeket készítenek elő.”

A legbiztosabb megoldás, a Legszentebb Istenszülő közbenjárásába ajánlani nemzetünket. A megérlelt hit, megélt kereszténység, kiélesedett tekintet Krisztusban, a megnyugtató közbenjáró oltalmát adta nekünk. Szent István királyunk és az Istenszülő közbenjárására, Urunk könyörülj rajtunk!