„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” – Végső búcsú dr. Fodor György atyától

A méltóságteljes szertartást dr. Seszták István főhelynök, a főiskola rektorhelyettese vezette számos paptestvér koncelebrálásával. A székesegyházat megtöltő papság, a gyászoló családtagok, barátok, kollégák és a tanítványok sokasága együtt imádkozott az elhunyt lelki üdvéért. István atya a liturgia keretében mondott homíliájában rávilágított, hogy Fodor György atya életének egyik legfontosabb szentírási vezérfonala a Galatákhoz írt levél páli hitvallása volt: „Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” Ez a gondolat határozta meg tudományos pályáját, tanári munkáját és papi szolgálatát is.

Kiemelte, hogy bár emberileg nehéz elfogadni a hirtelen jött betegséget és a gyors távozást, hitünk fényében tudjuk, hogy Isten, aki „mindnyájunknak azt, ami hasznos, emberszeretőleg megadja”, úgy döntött, hogy Gyuri atya földi életét befejezi, és az örök élet reményében magához öleli őt. Seszták atya párhuzamot vont a nagyböjt végén járó egyház és Lázár története között. Ahogy Jézus elindult Betánia felé, hogy feltámassza barátját, úgy hisszük, hogy Gyuri atya számára a betegség és halál nem a vég, hanem Isten dicsőségének megnyilvánulása a feltámadásban.

A szertartás végén a pannichidát imádkoztuk Gyuri atya lelki üdvéért, aki nemcsak könyveket, tanulmányokat hagyott hátra, hanem tanítványok százait, akik mindannyian sokat tanultak tőle, és hálával őrzik az emlékét.

Főiskolánk hálával őrzi emlékét. Kérjük a mindenható Istentől, hogy adjon neki boldog nyugalmat és örök emléket!