Poimén (181.)Egy kolostor elöljárója megkérdezte Poimén abbától:
„Hogyan tehetek szert az istenfélelemre?” Azt nekimondta Poimén abba: „Hogyan tehetünk szert istenfélelemre akkor, amikor kunyhónk tele sajtos tömlőkkel és füstölt halas edényekkel?”A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010 - tegnapi >Poimén (180.)Poimén abbáról mesélték, hogy Szkétiszben tartózkodott két testvérével, s a fiatalabbik nem hagyta nyugton őket. Azt mondta a másik testvérnek: „Megbénít bennünket ez az ifjú. Kelj fel tehát, menjünk innen!” Kimentek és ott hagyták. Amikor meglátta, hogy sokáig elmaradtak, rájött, hogy már messze járnak, így hát kiabálva utánuk kezdett futni. Azt mondta Poimén abba: „Várjuk meg a testvért, mert fárad!” Amint odaért hozzájuk, leborult előttük, és így szólt: „Hová mentek, és miért hagytok magamra?” Azt mondta neki az öreg: „Azért távozunk el, mert nem hagysz nyugton bennünket. Erre így szólt hozzájuk: „Igen, igen, ahová akarjátok, oda menjünk együtt!” Ártatlanságát látva az öreg azt mondta testvérének: „Forduljunk vissza, testvér, mert nem szándékosan teszi ezt, hanem az ördög teszi ezt vele.” Visszafordultak tehát és hazamentek.