Szent öregek mondásai
Poimén (22.)
Egy testvér jött Poimén abbához, és így szólt hozzá: „Megművelem a földemet, és az abból származó pénzt szeretetadományokra fordítom.” Az öreg azt válaszolta: „Jól teszed.” Erre lelkesen elment a testvér, és még több alamizsnát adott. Anub abba pedig meghallotta ezt az igét, és így szólt Poimén abbához: „Nem féled az Istent, hogy ezt mondtad a testvérnek?” Az öreg hallgatott.
Két nap múlva Poimén abba a testvérért küldött, és így szólt hozzá Anub abba jelenlétében: „Mit mondtál nekem legutóbb? Mert az eszem máshol járt.” A testvér azt válaszolta: „Azt mondtam, hogy megművelem a földemet, és az abból származó pénzt szeretetadományokra fordítom.” Erre azt mondta Poimén abba: „Azt gondoltam, világi testvéredről beszéltél. Ha azonban te magad csinálod ezt a munkát, ez nem illik egy szerzeteshez.” Amikor a testvér ezt meghallotta, elszomorodott, és azt mondta: „Nem értek más munkához, csak ehhez, és nem tudom megtenni, hogy ne műveljem földemet!”
Miután elment, Anub abba földre borult Poimén abba előtt, és mondta: „Bocsáss meg nekem!” Poimén abba így szólt hozzá: „Én is tudtam kezdettől fogva, hogy ez nem szerzetes számára való munka. De én az ő felfogóképességének megfelelően beszéltem, és bátorságot öntöttem belé, hogy növekedjék a szeretetben. Most azonban szomorúan ment el, és ismét ugyanazt csinálja.”
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
