Szent öregek mondásai
Poimén (10.)
Egyesek mesélték, hogy egyszer Poimén abba és
testvérei kanócot készítettek, de nem haladt a munka, mert nem tudtak lenfonalat vásárolni. Valaki, aki közel állt a szívükhöz, elmondta ezt az ügyet az egyik hívő kereskedőnek. Poimén abba azonban soha senkitől nem akart semmit sem elfogadni, nehogy zavarják. A kereskedő munkát akart adni az öregnek, s azzal az ürüggyel, hogy szüksége van a kanócokra, feltette a tevére, és elvitte. Amikor a testvér Poimén abbához jött és meghallotta, hogy mit tett a kereskedő, meg akarta dicsérni, és azt mondta: „Bizony, abba, elvitte, még ha nem is volt rá szüksége, hogy munkát adjon nekünk!” Amikor Poimén abba meghallotta, hogy bár nem volt rá szüksége, elvitte a kanócokat, azt mondta a testvérnek: „Kelj fel, bérelj tevét, és hozd el azokat, mert ha nem hozod el, Poimén nem fog itt élni veletek! Nem akarok egy olyan embert, akinek az árunk nem kell, igazságtalanul megkárosítani, hogy így az én hasznomat mozdítsa elő.” Elment tehát a testvér, s nagy üggyel-bajjal elhozta a kanócokat, máskülönben eltávozott volna tőlük az öreg. Amikor pedig Poimén abba meglátta azokat, úgy megörült, mintha óriási kincset talált volna.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
