Szent öregek mondásai
Poimén (8.)
Egyszer egy testvér Poimén abba vidékéről idegenbe
ment. Ott egy remetére lelt. Ebben erősen élt a szeretet, és sokan jöttek hozzá. A testvér mesélt neki Poimén abbáról. Amikor az ennek erényéről hallott, arra vágyott, hogy lássa őt. Miután a testvér ismét visszatért Egyiptomba, hamarosan útnak indult a remete, és az idegen földről eljött Egyiptomba ahhoz a testvérhez, aki azelőtt meglátogatta, ugyanis megmondta, hol lakik. Amikor a testvér meglátta, elcsodálkozott és nagyon megörült. A remete azt mondta neki: „Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy elviszel Poimén abbához!” Erre elvezette őt az öreghez, és elmesélte neki róla: „Ő híres ember. Erősen él benne a szeretet, és a vidéken nagy tiszteletben áll. Beszéltem neki rólad, és mivel látni vágyott téged, eljött.” Az öreg örömmel fogadta, és az üdvözlés után leültek.
Az idegen pedig elkezdett beszélni az Írásról, szellemi meg mennyei dolgokról. Poimén abba azonban elfordította arcát, és nem adott választ. Amikor az észrevette, hogy nem beszél vele, szomorúan eltávozott, és azt mondta a testvérnek, aki elhozta őt: „Hiába tettem meg ezt az egész utat. Hiszen az öreghez jöttem, és íme, ő még csak beszélni sem akar velem.”
Erre a testvér bement Poimén abbához, és így szólt hozzá: „Abba, miattad jött el ez a híres ember, akit hazájában oly nagy tisztelet övez. Miért nem beszéltél vele?”
Az öreg azt válaszolta: „Ő a fennköltek közé tartozik, és a mennyeiekről beszél, én azonban alantas vagyok, és földiekről beszélek. Ha a lélek szenvedélyeiről beszélt volna nekem, válaszoltam volna neki. Ő azonban szellemi dolgokról beszélt, én pedig nem értek ehhez.” Erre a testvér kiment, és így szólt ahhoz: „Az öreg nem beszél könnyen az Írásról, de ha valaki a lélek szenvedélyeiről beszél neki, annak válaszol.”
Erre az megrendülve bement az öreghez, és így szólt hozzá: „Mit tegyek, abba, hiszen a lélek szenvedélyei uralkodnak rajtam?” Erre örömmel meghallgatta őt az öreg, és azt mondta: „Most helyesen jöttél. Nyisd ki hát szádat, s én megtöltöm értékes dolgokkal!” (Zsolt 80,11). Amaz nagy belső haszonnal fogadta, és azt mondta: „Valóban, ez az igaz út.” S miután hálát adott az Istennek, hogy arra méltatta, hogy egy ilyen szenttel találkozhasson, visszatért hazájába.
A szent öregek könyve - JEL Könyvkiadó, 2010
