Pap a négyzeten – áldozópappá szentelték Papp Andrást

Az ünnepi szertartást Kocsis Fülöp metropolita vezette a jelenleg még felújítás alatt álló debreceni főszékesegyházban. Számos paptestvér és munkatárs is megtisztelte a családot jelenlétével. Anna csodálatos foganása ünnepén így szólt az evangéliumi részlet:

Lk 8,16-21

Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”

Orosz Atanáz püspök szerint a gyertyatartóra helyezett mécses képe emlékeztet: a pap küldetése nem magától értetődő, hanem szent felelősség. Prédikációjában jogosan tette fel a kérdést: hogyan hirdethetnénk fényt úgy, hogy mi magunk még nem tisztultunk meg teljesen?

„A mai evangélium súlya előtt magam is megérzem azt a „remegést”, amelyről Órigenész és Nazianzi Szent Gergely beszél. Sőt: Jézus ma is felteszi a kérdést: Ki az én anyám és kik az én testvéreim? – és tanítványaira mutat: azok, akik hallgatják és megtartják Isten igéjét. Az igazi rokonság nem vérségi kötelék, hanem az Atya akaratának követése. András testvérünk választott jelmondata – „Szólj, Uram, hallja a te szolgád!” – a papság lényegét ragadja meg: meghallani és megvalósítani Isten akaratát. Ez egyszerűnek tűnik Atanáz püspök szerint, mégis óriási feladat, különösen világunk zajos, saját akaratát előtérbe toló közegében.

Mint fogalmazott: a pap akkor jár igaz úton, ha nem a maga útját keresi, hanem engedi, hogy Isten akarata diadalmaskodjék benne. Hiszen az Úr akarata világos: üdvösséget adni, megtérésre hívni, szentté tenni. „Imádkozunk azért, hogy András testvérünk mindig meghallja Isten szavát, és hűségesen meg is tartsa azt. Így válik Jézus igazi testvérévé – és így vezet bennünket is az üdvösség felé.”

Orosz Atanáz püspök atya prédikációját teljes egészében is meghallgathatják itt.

Papp András jelmondata: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” 1Sám 3,10b

1996. január 21-én született Mátészalkán. Élete első nyolc évét itt töltötte, majd görögkatolikus papként szolgáló édesapját a hivatása az itt eltöltött kilenc év után Miskolcra szólította, így odaköltöztek. 3 évig a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskolában tanult, majd 8 évig a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákja volt, ahol érettségit tett, ami után sikeresen felvételt nyert a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe. Szemináriumi tanulmányai első három éve után szociális évét segédápolóként az budapesti Bethesda Gyermekkórház Sebészeti Osztályán, illetve segítőként Kanadában a St-Jean de Matha-ban található Val Notre Dame trappista apátságban, valamint Torontóban a magyar Szent Erzsébet Plébánián töltötte. 2019-től tanulmányait Rómában a Pápai Görög Kollégium növendékeként a Pápai Szent Gergely Egyetemen folytatta, ahol 2022-ben teológiai bacchalaureátust szerzett, majd még két évig licencia tanulmányokat a Pápai Szent Alfonz Akadémián folytatott morálteológiából. Hazatérése után feleségül vette dr. Papp-Janka Máriát (lánykori nevén Janka Mária). 2024. augusztus 1-től Fülöp érsek-metropolita a Hajdúdorogi Főegyházmegye Érseki Hivatalába helyezte, ahol személyi titkári feladatokat látott el, emellett a Szent Miklós Görögkatolikus Diákotthon és Roma Szakkollégium lelki vezetője volt. 2025. július 1-jei hatállyal Fülöp metropolita a debreceni Szent László Görögkatolikus Gimnázium és Technikum lelki vezetőjévé nevezte ki.

Diakónussá szenteléséről itt olvashatnak: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” – diakónussá szentelték Papp Andrást

A szentelés végén András atyát segédlelkésszé nevezték ki a debreceni görögkatolikus parókiára, eddigi feladatai megtartásával. A liturgia végén meghatott szívvel állt a közösség előtt. Főpásztora köszönetet mondott mindazért a szeretetért és odaadásért, amellyel eddig is szolgált. Elismerte azt az erőt, lelkesedést és tiszta szándékot, amely már most papként is látható benne. András atya köszönetében felidézte pap nagyapja példáját, szülei csendes, de kitartó szeretetét, testvérei türelmét, tanárai és nevelői útmutatását. Hálásan szólt arról a sok imáról és bátorításról, amelyből hivatása épült. Különösen meghatottan köszönte meg feleségének és kisfiának, hogy szeretetükkel kísérik őt ezen az úton – ők lettek számára a mindennapi hűség és erő forrásai.

Végül alázattal kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy valóban jó pap lehessen, aki hűséggel valósítja meg Isten akaratát. A szertartás az újonnan szentelt atya első, miroválással adott áldásával zárult – szelíd, mégis felemelő pillanatként mindannyiunk számára.