"A józsai közösség jól vizsgázott" – kánoni látogatás a Debrecen-Józsai Görögkatolikus Parókián

A Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint a kánoni látogatás a megyéspüspök hivatali kötelezettsége, melynek értelmében egyházmegyéjét évente részben vagy egészében meglátogatja. A vizitáció során áttekinti az egyházközség hivatalos dokumentumait, pénzügyeit, találkozik a hívekkel, bepillant a parókiához tartozó intézmények mindennapjaiba. Józsán 2010-ben hoztak létre szervezőlelkészséget. A mostani volt a közösség életének első vizitációja.

A látogatás első napja főleg a dokumentáció és a pénzügyek áttekintésével, a templom felszerelésének szemrevételezésével telt, este pedig Vecsernyével zárult.

A második napon a főpásztor fogadóórát tartott a híveknek, illetve a képviselőtestületi tagokkal egyeztetett. Mindemellett pedig több családhoz is ellátogatott.

A kánoni látogatást érseki Szent Liturgia zárta február 8-án, húshagyó vasárnap, amely igazi ünnepe volt a fiatal közösségnek. A szertartást Fülöp atya vezette dr. Seszták István, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke és Szentesi Csaba józsai parókus koncelebrálásával. Diakónusként Szakállas Csaba szolgált. A szertartás végzését három papnövendék, Koszta János, Jertyity Róbert és Belme Benjámin is segítette, előbbi kántorként, utóbbiak pedig az oltár körüli teendőkben. Az ünnep fényét még inkább emelte, hogy Fülöp atya javaslatára, a kis- és nagybemenetnél gyermekek kísérték a papságot.

A nap szentírási szakasza az utolsó ítéletről szólt. Szent Máté evangéliumának szavait Szakállas Csaba olvasta fel.

Húshagyó vasárnap és a nagyböjt előtti hét lehetőséget ad erőt gyűjteni, és átgondolni, milyen lemondásokkal és felajánlásokkal éljük meg lelkiekben a böjtöt – kezdte homíliáját Fülöp atya. Ezek által tudjuk igazán megélni a feltámadás „dinamikus, életalakító erejét és örömét”.

A böjt lemondásokkal jár. De a célja nem az, hogy az ember kevesebbet egyen, hanem hogy többet gondoljon Jézusra, neki és érte, szeretettől vezérelve mondjon le dolgokról. Az önmegtartóztatás, legyen szó húsos ételekről vagy épp édességről, testileg-lelkileg hozzásegít, hogy Jézus mindig ott legyen előttünk. Erről szól a nap evangéliumi szakasza is. A jócselekedetek önmagukban nem elegek a Mennyországba jutáshoz. Azok a tettek visznek közelebb hozzá, amelyeket érte teszünk: „amit egynek a legkisebbek közül tettetek, azt velem tettétek”. Lássuk meg őt minden embertársunkban!

A Szent Liturgia végén Szentesi Csaba atya mondott köszönetet mindazoknak a híveknek, akik segítettek zökkenőmentessé tenni a látogatás három napját. Köszönetét fejezte ki dr. Seszták István atyának is, aki végig figyelemmel kísérte az eseményeket.

A három nap legfontosabb eredményeit Fülöp atya foglalta össze. Mint fogalmazott: a látogatás célja, hogy áttekintsék a közösség életét és a fejlődéshez szükséges utat. A józsai parókia gyönyörű fejlődési folyamaton ment át (épp ezen a ponton, déli 12 órakor, mintha Fülöp atya szavait akarná megerősíteni, megszólalt a november végén helyére került harang), hiszen kezdetben a római katolikus templomban találkoztak a hívek, ma pedig már saját templomukban imádkoznak együtt. A tervek szerint a templomszentelés 5. évfordulójára, november 7-re elkészül az ikonosztázion is. Arra biztatta a közösséget, hogy minél élőbb módon vegyenek részt az egyház életében, a gyermekeket pedig a mostanihoz hasonló módon kapcsolják be a Szent Liturgiába. Javasolta továbbá a templomon belül egy külön, az Istenszülő ikonjával ellátott imatér kialakítását, filagória és sportpálya létrehozását. Hangsúlyozta ugyanakkor: ne engedjék, hogy a látványos dolgok elvonják a figyelmet a valódi lényegről, Jézusról.

A kánoni látogatás egyfajta vizsgálat, a közösség és Csaba atya pedig egyaránt jól vizsgázott – zárta szavait a metropolita. Ennek kifejezéseként és Csaba atya munkájának elismeréseként papi mellkereszt viselésére jogosította fel az egyházközség parókusát. A kereszt hátoldalára Timóteus első levelének szavait vésték: „Légy példa a hívők számára beszédedben, magaviseletedben, szeretetedben, hitben és tisztaságban”.

„Hazámat és egyházamat szolgálom” – mondta meghatottan Csaba atya, amikor Fülöp metropolita nyakába akasztotta a mellkeresztet. Lehet ennél jobb zárása egy kánoni látogatásnak?