A harangot nekünk kell életre kelteni! – harangszentelést ünnepeltek Debrecen-Józsa görögkatolikusai

A harangszentelést a szabad ég alatt tartották. A nagy ekténiában Fülöp metropolita és a hívek nemcsak a szokásos szándékokért imádkoztak, hanem azért is, hogy „e harang megkondulására csillapuljon és szűnjék meg a szélvész, fergeteg, mennydörgés és villámlás, zápor és jégeső s minden veszélyes égi háború”, s hogy „mindama hívek szívében, kik e harang szavának zengését hallani fogják, hiúsítsa meg a láthatatlan ellenség kísértéseinek és ármánykodásainak minden hatását, és az ő parancsolatainak megőrzésére serkentse őket”.

A szertartás keretében Fülöp metropolita négy oldalról szenteltvízzel meghintette, szent műróval megkente, végül megtömjénezte a harangot. A jelenlévő szakemberek emelődaruval emelték fel a templomtoronyig, és a szentelést követő vecsernye alatt el is helyezték új helyén.

Az ünnepi alkonyati istentiszteleten Fülöp metropolita mondott tanítást a híveknek. Emlékeztetett: a harang védőszentjének Szent Mátyást választották, akinek a neve annyit jelent: Isten ajándéka. A józsai közösség számára a harang ajándék, amiben megláthatják Isten irántuk való szeretetét. Ő az érzéketlen anyag által is dicső dolgokat művel, az élettelen tárgyakat is képes arra használni, hogy elvezessenek hozzá.

„A harang önmagában egy tehetetlen tárgy – nekünk kell életre kelteni!” – hangsúlyozta. Isten általa üzeni: „itt a helyem”. A hívó szó beköltözött a toronyba, és mindannyiunkat vár, hogy ebben a dicsőségben mi is részesüljünk. „Vigyük tovább a harang hívó szavát”, és életünkkel is hirdessük Isten dicsőségét! – zárta szavait érsek atya.

Szentesi Csaba, az egyházközség parókusa köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a harang megvásárlását. Megtudtuk: az Őrbottyánban, Gombos Ferenc öntödéjében készült harangot eredetileg máshová szánták, de a megrendelő végül egy másik mellett döntött, Csaba atya pedig közössége nevében lecsapott a kínálkozó alkalomra. Igazi ajándék és meglepetés a józsai görögkatolikusok számára, hiszen év elején még senki sem gondolt rá, hogy egy novemberi délutánon ilyen fontos eseményre gyűlnek össze. A harangot Hunyadi Gábor ajánlotta fel, ugyanaz a fiatalember, aki a másnap a Tócóskertben szentelt harangot is vásárolta. Csaba atya háláját fejezte ki Józsa fejlődő görögkatolikus közösségének tagjai felé is, akik, mint fogalmazott: „amikor kell, odateszik magukat” az egyházközség érdekében. Fülöp atyát és Hunyadi Gábort egy-egy a templomot ábrázoló képpel ajándékozta meg, a jelenlévők pedig apró emléklapot kaptak, hogy még sokáig ne merüljön feledésbe ez a fontos nap.

A szentelésen a közösséggel együtt ünnepelt Bákonyi János plébános, Gacsályi Zsolt református lelkész és Kramarenko Viktor, az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke.

A vecsernye végén, pontban 18 óra 30 perckor megszólalt a harang: Szentesiné Miklós Andrea tisztelendőasszony volt az első személy, aki megkondította a templomba hívó és Isten dicsőségét hirdető harangot.

Az ünnepet agapé zárt a templommal szomszédos Ruszin Közösségi Házban.