Futózarándoklatot rendeztek Máriapócson

Április 13-án ötszáz indulóval tartották meg a Pray&Run futófesztivált, melynek szlogenje így kapcsolja össze a sportot és a lelkiséget: futás a testnek, imádság a léleknek. Mintegy félezer előre regisztrált és további, helyszínen jelentkező futó, valamint kísérőik, szurkolóik: barátok, családtagok jelentek meg Máriapócson az ötödik futózarándoklaton, a Pray&Run-on – ahogyan fiatalos, modern elnevezéssel illetik immár a résztvevők is. A manapság oly divatos sport, a futás ezen a hétvégén újra összefonódott a lelkiséggel. Ennek a futózarándoklatnak az egyedisége abból is származik, hogy egy kegyhely nevével alkot egységet.

A rendezvény előzménye évekkel ezelőtt a nyíregyházi nagyböjti futás volt, melyet Inántsy-Pap Ágnes és Kocsis Fülöp érsek atya – akkor még püspökként – közösen szerveztek, a nagyböjt zárásaként. Itt fogalmazódott meg az ötlet, hogy a futásnak egy templomhoz, a görögkatolikusok lelki központjához, Máriapócshoz legyen valamiféle kapcsolata. Kegyhelyhez köthető futófesztiválként vált tehát igazán unikálissá ez az esemény, melyben a zarándoklatot és futást kapcsolják össze: „a célvonal a kegytemplom kapujában található; a templomhoz, az Istenszülőhöz való megérkezés arra a felismerésre vezetheti a befutót, hogy minden egyes futásunknak van folytatása, van örökélet, és ez többletet ad nekünk” – mondta a főszervező, Szabó Tamás atya, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke.

„A futás bizonyos tekintetben párhuzamba állítható az imádsággal: néha nem megy, nincs kedvem, de kell, az élet lényegi eleme – az ima és a testmozgás is szükséges, mint a légzés, mert az egyik a lelket a másik a testet tartja karban. Mindkettő monoton olykor: zakatol, mint a vonat. De ahogyan a vonat elvisz valahonnan valahová: ima és futás közben is elérek valahová abban az értelemben is, hogy bennem változás történik. A monotonitás pedig stabilitást is jelent” – fogalmazta meg a lélektani hátterét és a sport és ima összefüggését Szabó Tamás atya.

A pálya a templomudvarról indul, oda érkezik, de közben bejárja a várost: lefedi az egész életterünket. Ennek szimbolikáját így értelmezte Kocsis Dániel atya, a másik főszervező: templomtól, Istentől indulunk, oda érkezünk, de közben kimegyünk az életünkbe, ott futjuk meg a feladatokat, melyeket a család, a munka stb. ránk raknak. S együtt futunk, közösségben vagyunk egymással: görögkatolikusok és más felekezetűek, sőt nem vallásosak és meg nem kereszteltek is. A sportnak is ez a lényege: összehoz sokféle embert. „Mi ezt megfűszerezzük itt, a Könnyező Szűzanya lábánál – így válik ez az esemény a Jóistennel való együttlétünknek az ünnepévé” – vélte Kocsis Dániel atya.

A nyári meleget idéző áprilisi nap reggele a húsvét örömét tükröző húsvéti utrenyével kezdődött, melyet Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök atya végzett. Az itt elhangzó mondataival a futózarándoklatot az emmauszi tanítványok életéhez és példájához kötötte. Hiszen nem mindegy, milyen irányba futunk, hogy egyedül vagy közösségben, az sem elhanyagolható, beérkezünk-e a célba, hogy megértjük-e értelmét futásunknak. A tanítványok elindultak Emmausz felé, nem egyedül: ketten. De nem tudták, mi a célja „futásuknak” mindaddig, míg Krisztus hozzájuk nem csatlakozott, s megmutatta nekik, merre kell tartaniuk. Jézus Krisztus felnyitotta szemüket: a cél az örökélet, az üdvösség és a feltámadás, mely mindannyiunkra vár. Keresztényként tudjuk tehát mi a cél. Pál apostol szavait idézte, s kívánta mindenkinek, amit Szent Pál elért: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja.”

A templom előtti téren dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató atya, Papp Bertalan Máriapócs polgármestere és Ábel püspök atya köszöntötte a megjelenteket. A kegyhelyigazgató a lélek és test szoros kapcsolatáról beszélt. Arról, hogy „ez a futás ne csak egy alkalom legyen, hanem folytatódjon, s nem az üres sír felé, hanem annak az életnek a teljessége felé, amelyet a Föltámadt Krisztus megmutatott már kétezer éve”. A polgármester a szervezési előkészületek során tapasztaltakat mondta el a jelenlévőknek, a zarándoklat egyediségét hangsúlyozta, valamint azt, hogy itt nincsenek vesztesek. A főpásztor a metropólia nevében köszöntötte az imádságot, a lelki megerősödést a testi, fizikai megpróbáltatással összekapcsoló megjelenteket mindhárom egyházmegye területéről és áldását adta a jelenlévőkre.

A távok indítása előtt a színpadon a Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola diákjai, Kurucz Miklós testnevelő tanár vezetésével bemelegítést tartottak a sportolóknak. A rajtolás szava szokásos módon a keresztvetést záró ámen volt. A történések kommentelője, a befutók biztatása és a hangulat felelőse a mikrofonnál idén is Palánki István volt speakerként. A Görögkatolikus Metropólia nagyszabású rendezvényét egy önkéntes csapat tette háttérmunkájával élvezetessé és élményekkel gazdaggá: Szabó Tamás pasztorális helynök atya főszervezőként, valamint közvetlen segítői Kocsis Dániel atya és Zadubenszki Norbert, de szükség volt a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász munkatársaira, az egyházmegye Hitoktatási Irodájának kollégáira, Margitics Zoltánra, a helyi polgárőrökre, akik a helyszínt biztosították, a hittudományi főiskola hallgatóira és további számtalan önkéntesre.

A nap zárásaként Papp Bertalan polgármester és dr. Mosolygó Péter kegyhelyigazgató érmeket akasztottak a díjazottak nyakába: a családi örömfutás mellett az egy, két, öt, tíz kilométer vagy félmaraton – korosztályonként beosztott – versenykategóriában indultak között. Az üres sírt és a feltámadást megjelenítő érmek mellett nagylelkű felajánlásokat vehettek át a dobogósok: ők a Jótevő Alapítvány, a Szalka Patika, Papp Bertalan polgármester és Máriapócs Önkormányzata, valamint a Mozaik Med ajándékaival gazdagodtak.

A futófesztivál amatőr futórendezvény, így a szervezés nehézségei, vagy az esetleges hibái ellenére a legnagyobb hangsúlyt a futás és a közösségi élmény örömére helyezték a szervezők. A részvétel ingyenes volt, az önkéntes felajánlások összegét jótékonyági célra fordítják.