Útravaló a görögkatolikus iskolákból ballagó nyolcadikos diákoknak

Kedves Ballagók!

Nyolc év hosszú idő egy gyermek életében. Több mint ezerhatszáz nap, megszámlálhatatlan tanóra, közös élmény, barátság, öröm és küzdelem. Most, amikor búcsút vesztek az iskolától, talán egyszerre éreztek hálát, izgalmat és bizonytalanságot. Mit hoz a jövő? Milyen lesz az új közösség, az új iskola, az új kezdet? Seszták atya szerint, ha ebből a nyolc évből csak egyetlen dolgot vinnétek magatokkal, már az is nagy ajándék lenne: a hála képessége. A Szent Liturgia, az Eucharisztia ugyanis nem jelent mást, mint hálaadást. Köszönetet mondani Istennek mindazért, amit kaptunk.

Ha ma tudtok egy egyszerű, őszinte „köszönömöt” mondani az Úristennek, akkor már valami nagyon fontosat megértettetek abból, amit egy görögkatolikus iskola adni szeretne. Köszönjétek meg szüleitek szeretetét, tanáraitok áldozatos munkáját, barátaitok közelségét és mindazt a jót, amelyet az elmúlt nyolc év során kaptatok. Beszédében Seszták atya különösen kiemelte Jézus vigasztaló szavait:

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek.”

Talán most még nem a fáradtság az, amit leginkább éreztek. Inkább a kíváncsiság és a várakozás. De biztosan lesznek olyan pillanatok az életetekben, amikor kérdések, nehézségek vagy bizonytalanságok vesznek majd körül benneteket. Ilyenkor emlékezzetek arra, hogy van Valaki, akihez mindig fordulhattok. Van Valaki, aki békét és biztonságot tud adni akkor is, amikor más kapaszkodók meginognak. A görögkatolikus iskola nem csupán tudást szeretett volna átadni nektek. A jegyek, a bizonyítványok és a megszerzett ismeretek fontosak, de önmagukban nem elegendők. Az iskola legnagyobb ajándéka az lehetett, hogy megpróbálta megmutatni nektek Isten jelenlétét, azt a biztos pontot, amelyre egész életeteket építhetitek.

István atya arra emlékeztetett bennünket, hogy Isten sokszor csendesen van jelen az életünkben. Nem mindig látványosan kopogtat az ajtónkon, de ott van a mindennapokban, a szeretetben, a megbocsátásban, a közösség erejében és azokban az emberekben, akik jót akarnak nekünk. A mai világ gyakran azt sugallja, hogy az erő a hangosságban, a sikerben vagy az önérvényesítésben rejlik. Krisztus azonban mást mond. Azt mondja magáról: „szelíd és alázatos szívű”. Ezért legyetek bátrak szelídnek maradni. Legyetek bátrak jóságot vinni oda is, ahol abból kevés van. Legyetek bátrak hinni, szeretni és újrakezdeni.

A főhelynök beszédének egyik legszebb gondolata az volt, hogy amikor az evangéliumban azt olvassuk: „ezt mondta az Úr tanítványainak”, akkor azok a tanítványok mi magunk vagyunk. Ti vagytok. Az evangélium nem a múltról szól csupán, hanem a jelenről is. Jézus ma is hozzátok szól, és ma is hív benneteket. Ezért amikor elhagyjátok iskolátok kapuját, ne csak az itt szerzett tudást vigyétek magatokkal, hanem azt a bizonyosságot is, hogy Isten szeretete elkísér benneteket. Lehetnek előttetek új kihívások, új célok és új utak, de soha nem lesztek egyedül.

Kívánjuk, hogy találjátok meg hivatásotokat, bontakoztassátok ki talentumaitokat, és mindig legyen bátorságotok Krisztus tanítványaiként élni. Ha pedig egyszer elfáradtok, jusson eszetekbe Seszták atya útravalója: az Istennel találkozni könnyű és jó, mert az Ő igája édes, az Ő terhe könnyű.

A Jóisten áldása kísérje utatokat, őrizze álmaitokat, erősítse hiteteket, és vezessen benneteket minden élethelyzetben!

Seszták István atya üzenetét itt hallgathatják meg.