Testvéri rangadó és református siker a tizenötödik papi-jogász focikupán

Nem bánták meg a református lelkipásztorok, hogy elindultak a papok és jogászok sportos összecsapásán június 17-én. Tassy Tamás, a torna szellemi atyja idén őket is pályára hívta, így a Református Szatmár csapatpólóban érkező lelkipásztorok is megmutathatták jártasságukat a nagypályás labdarúgásban. A jogászok együttesét bírók, ügyvédek, ügyészek, a NAV és a kormányhivatal munkatársai, rendőrök, valamint börtönőrök alkották. Velük, valamint a római és görögkatolikus papokból, szeminaristákból álló gárdával mérhették össze erejüket az újonnan felálított református csapat tagjai.

A sportdélután szellemi és lelki alapozása az újfehértói görögkatolikus templomban történt, ahol a kilencedik imaóra szertartását Kocsis Fülöp érsek-metropolita végezte. A főpásztor köszöntőjében kiemelte a házigazda egyházközség befogadását, méltatta a szervezők munkáját, valamint kifejezte elismerését Tassy Tamás főszervezőnek az esemény kitartó, másfél évtizedes gondozásáért. A főpásztor a futball és a hitélet közötti párhuzamra építette gondolatait, Szárovi Szent Szerafim tanítását állítva a középpontba: Keresztény életünk végső célja, hogy a Szentlélekkel beteljünk. Most egy focitorna alkalmával találkozunk, és bízunk abban, hogy ez a délután is hozzásegít minket a Szentlélekkel való mélyebb találkozáshoz. A pályán törekedni kell a labda megszerzésére, de életünk valódi célja a Szentlélek megszerzése.

A liturgikus alkalmon dr. Gaál Sándor református esperes-lelkipásztor a 133. zsoltár szavaival erősítette meg az egybegyűlteket: mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak. Beszédében rávilágított a földi zarándokút lényegére, hangsúlyozva, hogy a súlypont a célon, Krisztus személyén van. A csapatjáték analógiáját használva rámutatott, hogy a Krisztushoz való közeledés automatikusan közelebb hozza egymáshoz az embereket, és ebben a közelségben valósul meg a valódi egység. A legoptimálisabb komfortérzetet a Krisztussal való személyes találkozás adja az emberi életben, a testvéri kapcsolatok pedig ebben a térben válnak igazán élővé.

Az ügyvédi kamara elnöke ünnepi visszaemlékezésében felidézte a Paragrafus Kupa születését, amikor Nyíregyházán Fülöp püspök és Tassy Tamás letették a rendezvény alapjait. Az évek során folyamatosan gazdagodó kezdeményezés idén érte el a legjelentősebb mérföldkövéhez a reformátusok csatlakozásával. A görögkatolikusok csapatát ezúttal római katolikus papok is erősítették, így teljesedett ki a katolikus oldal összetétele. Újfehértó polgármestere, dr. Hosszú József, valamint dr. Sivadó Csaba újfehértói parókus is köszöntötte az egybegyűlteket.

Tassy Tamás főszervező, aki játékvezetőként több mint ötven éve aktív résztvevője a megyei labdarúgásnak, büszkeséggel beszélt a torna egyediségéről: „Ez a tizenötödik alkalom, amióta elkezdődött. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Magyarországon egyedülálló ez a kupa. Nagypályás mérkőzésekhez állítottak fel csapatot a görögkatolikus atyák a papnövendékekkel, hogy megmérkőzzünk a jogászegylet sok területről érkező csapatával. Most pedig a reformátusok is csatlakozhattak.”

Az Újfehértó SE sportpályáján megrendezett körmérkőzések feszített tempójú, harmincperces keretben zajlottak, ahol mindenki játszott mindenki ellen. A mérkőzéseket maga Tassy Tamás is vezette játékvezetőként, aki hitvallásként jegyezte meg: „Ahogy a papok vallják: pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint, én játékvezető vagyok, amíg élek. Ettől elszakadni nem lehet.”

Az első találkozón a görögkatolikus együttes csapott össze a jogászegylettel. A papság magabiztos, 3–1-es győzelmet aratott. A mérkőzés első gólját Portik Loránd szerezte, majd Kovács Csaba duplázott, megalapozva a katolikus csapat korai sikerét. A második összecsapáson a református lelkészek mutatkoztak be a jogászok ellen, és elsöprő, 4–1-es diadalt arattak, jelezve komoly győzelmi szándékaikat.

A mindent eldöntő harmadik mérkőzés a görögkatolikus és a református csapat testvéri rangadóját hozta. A kiélezett, magas színvonalú küzdelemben végül 2–2-es döntetlen született. A görögkatolikusok oldalán Portik Lóránd ismét eredményes volt, mellette Fazekas Marcell kispap talált a kapuba. A megszerzett pontok száma így egyenlő lett a két egyházi csapat között.

A végső győzelemről a rúgott gólok száma döntött. A jobb gólkülönbség a református lelkipásztoroknak kedvezett, így a barátságos kupát az újoncként debütáló református lelkészek csapata nyerte meg. A sporteseményt a városban elfogyasztott közös baráti vacsora zárta.