Tartalmas félév után újabb izgalmas időszak előtt a Lautitia – interjú Nemes József karnaggyal

– Mi vár a Lautitia kóruscsaládra a nyáron? Mire készültök?

– Jelenleg Tiszaszőlősön táborozunk a gyerekekkel, ez a jól megérdemelt jutalomtáboruk. A nyár azonban korántsem csak a pihenésről szól, rengeteg munka vár még ránk. Az első nagy esemény a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny lesz. Mi nem versenyzőként veszünk részt rajta, hanem afféle rezidens kórusként. Évtizedek óta hagyomány, hogy a verseny számára írt új művek ősbemutatóit a Lautitia adja elő. Idén két kortárs magyar zeneszerző, Szalai Katalin és Zombola Péter egy-egy művét mutatjuk be. Ez mindig hatalmas felelősség, hiszen a nemzetközi kórusélet legjobbjai hallgatják ezeket a koncerteket, ráadásul a Bartók Rádió élőben közvetíti az eseményt.

– Mikor és hol hallhatja a közönség ezt a koncertet?

– Július 3-án este 19 órától a debreceni Kölcsey Központban, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny programjának részeként. Erre természetesen már itt, a táborban is készülünk. Az év vége ebből a szempontból különösen nehéz volt, hiszen a két bemutatandó mű rendkívül összetett és komoly felkészülést igényelt. Az elmúlt hónapok munkájának jelentős részét ezekre fordítottuk, mégsem énekelhettük el őket az évzáró koncerten, hiszen ősbemutatóról van szó. Furcsa helyzet, amikor hónapokon át dolgozol egy darabon, de a közönség még nem hallhatja.

– Mi következik a Bartók Kórusverseny után?

– A vegyeskar a Campus Fesztiválon lép fel a Góbé zenekarral közösen. Ez már nem új együttműködés, hiszen az év során több közös koncertet is adtunk. A Góbé egy kiváló népzenei-világzenei formáció, amely rendkívül igényesen dolgozza fel a népzenei ihletésű műveket. A közös munkában különleges megoldások születtek: egyes kórusművekhez hangszeres kíséretet írtak, míg más dalaikhoz kórusszólamok készültek. Az egyik legszebb közös produkciónk Kodály Zoltán Esti dala volt. A Campus Fesztivál pénteki napján, este fél tizenegytől mutatjuk be ezt a műsort.

– Ősszel pedig nemzetközi verseny is vár rátok.

– Igen, szeptember elején az olaszországi Goriziában veszünk részt egy nemzetközi kórusversenyen. Erre mindkét együttesünk készül, az augusztus végi próbák már erről szólnak majd. Az év legnagyobb eseménye azonban kétségkívül az adventi időszak lesz. A budapesti MÜPA két évvel ezelőtt kért fel bennünket arra, hogy az idei advent első vasárnapján mi adjuk az ünnepi koncertet. Ez óriási megtiszteltetés és ugyanekkora felelősség is. Benjamin Appl brit–német operaénekessel közösen lépünk színpadra, a teljes kóruscsaláddal és zenekari kísérettel. Ráadásul az eseményt az M5 csatorna élőben közvetíti.A koncertet Debrecenben is szeretnénk bemutatni, ezért november 27-én a Kölcsey Központban egyfajta előbemutatót tartunk. Ez lesz az a lehetőség, amikor hazai közönség előtt is megszólalhat a teljes produkció. Érdekesség, hogy a MÜPA nagytermében már most alig maradt szabad hely. Kórusberkeken belül ez egyáltalán nem hétköznapi dolog.

– Tartalmas időszak van mögöttetek és még nyáron sem pihentek.

– Valóban. A Bartók Kórusversenyhez is szorosan kapcsolódunk, hiszen a vegyeskar több tagja részt vesz a rendezvény lebonyolításában. Kóruskísérőként, hostként, információs pultosként vagy éppen zsűrititkárként dolgoznak majd. Ez is fontos része annak, hogy a Lautitia közössége mennyire szervesen kapcsolódik a magyar kórusélethez. Nemrégiben egy szakmai elismerést is kaptam a város zenei életéért, a zenei utánpótlás-nevelésért és a Bartók Kórusverseny újraélesztésében végzett munkámért. Emellett természetesen a Mester-M díj is nagy öröm volt számomra. (Erről itt olvashatnak: Mester-M díjban részesült Nemes József karnagy)

– Lesz olyan mű, amely különösen nagy kihívást jelentett számotokra?

– Igen, egyértelműen Szalai Katalin új darabja. Többféleképpen lehet nehéz egy kórusmű: ritmikailag, intonáció szempontjából, karakterében vagy éppen a megszokottól eltérő zenei világ miatt. Ez a mű gyakorlatilag minden szempontból komoly feladat. Ráadásul hosszú is, így valóban feladta a leckét a kórusnak. A szerző már járt nálunk próbán, és volt néhány ütem, amelyet közösen módosítottunk. Az ilyen helyzetek a kortárs zenében előfordulnak. A zeneszerzőt felkéred, ő megírja a művet, és csak akkor derül ki, hogy a gyakorlatban hogyan működik. Ez mindig egyfajta alkotói párbeszéd.

– A közönség talán nem is sejti, mennyi munka van egy-egy darab mögött.

– Sokszor valóban nem. Például a Let My Love Be Heard című művet másfél éve tanítom. Nem azért, mert a hangokat ennyi idő alatt lehet megtanulni, hanem mert a zene igazi megszületése ennél sokkal összetettebb folyamat. Az számít, hogyan veszünk levegőt, hogyan formáljuk a hangzást, hogyan épül fel egy-egy zenei ív. Addig nem szeretem közönség elé vinni a darabot, amíg nem érzem teljesen késznek.

– Mesélj egy kicsit a tiszaszőlősi táborról is. Hogyan telik egy napotok?

– Részben nagyon kötött, részben pedig teljesen szabad a program. Reggel nyolckor reggelizünk, kilenctől próba következik. Ebéd után mindig van csendes pihenő, hiszen rendszerint a legnagyobb nyári hőségben táborozunk. Délután pancsolás, sport, számháború és közösségi programok várják a gyerekeket. Esténként pedig tematikus programokat szervezünk: karaoke, sorversenyek, csapatjátékok szerepelnek a kínálatban. A helyszín egyszerűen fantasztikus. Tiszaszőlősön egy nyugodt, családias környezetben vagyunk, ahol minden adott a kikapcsolódáshoz és a közös munkához. A gyerekek nagyon szeretik, mi pedig évről évre visszatérünk ide.

– A tábor egyik különlegessége talán az, hogy a nagyobbak vigyáznak a kisebbekre.

– Pontosan. Tudatosan építjük ezt a rendszert. Az ifisek egyre több felelősséget kapnak: programokat szerveznek, versenyeket bonyolítanak le, figyelnek a kisebbekre. A legszebb az egészben, hogy ők maguk is ebben nőttek fel. Hat éve még ötödikes-hatodikos gyerekként érkeztek ide, ma pedig már ők szervezik a tábor életének jelentős részét. Szerintem ez a kóruscsalád valódi lényege: a hagyományok, az értékek és a felelősség generációról generációra öröklődnek.

– Ehhez nyilván erős közösség kell.

– Másként nem működne. Ilyen nehéz szakmai feladatokat csak összetartó közösség tud véghez vinni. Ráadásul ebben rengetegen segítenek. A tábor szervezésében és lebonyolításában például óriási szerepe van a kórus menedzserének, Köblös-Barabás Vicának, valamint az egyesület vezetőinek és önkénteseinek. Esténként ők készítik a vacsorát, intézik a háttérmunkát, gondoskodnak arról, hogy minden rendben működjön. Még a saját családom is itt van velem a táborban. A kislányom, Hédi nagyon élvezi a közeget, a nagyobb gyerekek pedig rajonganak érte. Folyamatosan viszik magukkal játszani, foglalkoznak vele. Talán ez a Lautitia egyik legnagyobb ereje: a közösség.