Érsek atya hangsúlyozta: Isten nem azért küldte a szenteket, hogy apró hétköznapi kívánságainkat teljesítsék, hanem hogy az üdvösség felé vezessenek bennünket. Bár természetes, hogy imádságainkban kérjük a szentek közbenjárását betegségek, munkahelyi gondok vagy családi nehézségek idején, fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk: a szentek valódi küldetése az, hogy az örök élet felé irányítsák figyelmünket. Szent Miklós jótetteit titokban végezte. Megmentette a három leányt a nyomorúságtól, segítette a hajósokat, de mindig úgy, hogy személye háttérben maradjon. Ma sokszor azt látjuk, hogy ha valaki jót tesz, rögtön fényképek készülnek róla, és azonnal megjelenik a közösségi médiában. Szent Miklós ezzel szemben titokban cselekedett, és éppen ezért maradt példakép évszázadokon át. A titokban végzett jócselekedetek építik igazán az életünket, és visznek közelebb Istenhez.
Templombúcsúnk különlegessége volt még, hogy a Szentháromság ikon egy hétre a templomunkban kapott helyet, lehetőséget adva a híveknek, hogy közelről szemléljék a Szentháromság misztériumát. Fülöp atya szerint az ikonok nem csupán emlékeztetnek a szentekre, hanem valóságosan is közelebb hozzák őket a mindennapi életünkhöz. A szentek közel vannak hozzánk, és segítenek rávilágítani Isten jelenlétére.

Érsek atya tanításában arra is felhívta a figyelmet, hogy Szent Miklós tisztelete nem merülhet ki a gyermekeknek adott ajándékokban. Az igazi üzenet az, hogy a szentek példáját követve mi is titokban, alázattal és szeretettel tegyünk jót, és így építsük Isten országát már itt a földön.
Az eseménynek részemről volt egy személyesebb aspektusa is. Mégpedig az, hogy pont hat évvel ezelőtt szintén Fülöp atya vezette a búcsúi Szent Liturgiát, melynek végén kissé félve, de jeleztem neki, hogy szeretnék állandó diakónusként szolgálni Egyházunkban. Most hat évvel később ez valósággá vált, és együtt szolgálhattunk. Nekem ezt az örömöt hozta Szent Miklós.