-Ebédszünetben szaladtál át hozzánk a rádióba, s biciklivel jöttél-e, hiszen a városban rendszerint azzal közlekedsz, én magam is többször láttalak?
-Rollerrel jöttem mert ma egészen későn engedtek ki bennünket, hiszen ma különleges nap van, egyfajta lelkigyakorlat, aztán szaladtam is, szerencsére találtam egy rollert…
-A Városban sokan úgy ismernek téged, hogy van itt egy keleti főpap, aki vagy biciklivel, vagy rollerrel jár és ez a római zarándokok és turisták tetszését bizonyára megnyeri…
-Őszintén szólva, én nem tudom, mi ebben a különleges, mert a püspökök miért ne használhatnák ugyanúgy…
-Igen, de a keresztény Róma 2000 éves történetében ez nem egy megszokott jelenség. No, akkor a kérdés: Záró szakaszához érkezett a szinódus, az utolsó héthez, melynek végső nagy feladata a záródokumentum elkészítése és aztán a szavazás róla. Előtte azonban egy személyes kérdés: a szinódus legtöbb résztvevője már tavaly is együtt tanácskozott és a mostani három héttel együtt – ez már majdnem két hónap – már eléggé jól ismerhetitek egymást. Milyen a hangulat a folyósón, a kávézóban vagy ha éppen az utcán találkoztok, akár így e-rollerrel? Milyen a szinódus emberközelből?
-Valóban nagy ajándék, hogy olyan emberekkel találkozhatunk, akik a világ minden pontjáról jöttek és akikhez már barátságok is fűződnek. Megjegyzem, amikor a Zöldfoki-szigetek püspökével még Budapesten találkoztam, akivel az eucharisztikus kongresszuson futottam össze, utána aztán barátságot kötöttünk, meg is hívott magához – nem tudom, mikor tudok elmenni a Zöldfoki-szigetekre –, de mindenesetre itt olyan emberekkel találkozhatunk, akikkel vélhetőleg soha máshol és soha máskor, más körülmények közt nem találkozhatunk. De ez nemcsak a különleges emberekkel való találkozást jelenti, hanem úgy, ahogy ez mindig is van, rátalál az ember olyan személyekre, akik lelkileg közel vannak hozzá. Hadd szóljak egy másik érdekes találkozásunkról. Faddy Houda szír katolikus szerzetesnővérrel ismerkedtem össze, akivel érezhetően nagyon közel voltunk lélekben egymáshoz és annak idején meg is hívott ő magához Szíriába. Egy évvel ezelőtt nem nagyon lehetett remélni, hogy meg tudom látogatni őket, de aztán néhány hónappal később mégis kaptam egy meghívást Szíriába, sajnos a gázai háború miatt akkor hiába mentem el, mert elmaradt ez az esemény, amire engem akkor hívtak, de ez lehetőséget adott arra, hogy a Mar Musa monostorukban meglátogassam őt, ami egy rendkívül érdekes, különleges és nagyon ősi monostor. Tehát ilyen barátságok szövődnek és ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy az egyház sokszínűségét, gazdagságát közelről láthassuk és megtapasztalhassuk.
-Számodra, egy keleti rítusú érsek számára a szinódus fogalma és gyakorlata sokkal ismertebb és otthonosabb, mint egyébként a latin rítusúaknak. Így van-e ez, és ha igen, akkor miben tudnak a keleti rítusúak segíteni?
-Ennek kapcsán hadd mondjam el, hogy a keleti egyházi vezetőkkel való találkozás is nagyon tanulságos mindnyájunk számára. Mert hiszen, azért Indiából malabár és malankár egyházi vezetőkkel nem találkozhat gyakran az ember, és most itt az ő beszámolójuk alapján sokkal közvetlenebbül megismerhetjük az ő egyházukat. Ők is keletiek, de nyilvánvalóan nagyon mások, mint a mi görögkatolikus egyházunk. Ez is óriási értéke a szinódusnak, hogy mi keletiek is jobban megismerhetjük egymás egyházát. Tavaly is így volt, de akkor egy kicsit méltatlankodtunk, hogy nem kapjuk meg azt a lehetőséget, hogy a keleti egyház különlegessége hangot kapjon vagy valahogyan megjelenhessen a szinóduson. Igaz, menet közben változtattak ezen. A titkárság elsőre nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy mi keletiek egy külön csoportot is alkothassunk és így megfogalmazhassuk a magunk véleményét. Tavaly ezt eleinte nem túl jó szívvel fogadták, de aztán módosítottak, és egy külön keleti találkozót is összehozhattunk. Aztán később be is került a záródokumentumba a keleti egyházaknak egy-egy sajátos meglátása, érdekeinknek a megfogalmazása. Érdekes módon ennek a mostani szinódusnak a szövegéből ez kikerült. Ezt eleinte nehezményeztük is. Később, azonban teljesen megértettem az egésznek a logikáját. Ugyanis tavaly nagyon sok különleges és sajátos téma és kérdés megjelent a szinóduson. De úgy látszik, a pápa úgy döntött, hogy ezeket külön, speciális szakértők kezébe teszi, hogy tárgyalják meg ők. Erre tíz külön munkacsoportot szervezett, ahol ezek a vaskos és súlyos, tényleg az egyházat nagyon mélyen érintő kérdések külön kapnak teret, nem pedig a mostani szinódusnak a részeként. Ezért meg is értettük, hogy a keleti egyházak kérdése is egy külön kérdéscsoporttá lett, hiszen most is összejöttünk és találkoztunk. Hadd mondjam el azt, hogy amikor most összejöttünk Gugerotti bíborossal (aki a Keleti Egyházak dikasztériumának a prefektusa) az őhívására Szabó Péter, a mi görögkatolikus teológusunk is jelen volt, és őt kérte meg, hogy „Péter, mondja el azokat a kérdéseket, amelyek a keleti egyházakat illetik”. Akkor Péter nagyon fölkészülten elő is hozta, hogy mi mindenről lehetne beszélni. Ugyanakkor azt állapítottuk meg, hogy nem ennek a szinódusnak a feladata, hogy a keleti egyházak sok problémáját megoldja. Most azokat a kérdéseket vegyük elő, amelye a keleti sajátosságainkat a szinodalitás szemszögéből lehet megközelíteni, vagyis Lélekre nyitottan, jobban befogadni. Ennek persze nyilvánvalóan van helye most is, hiszen a megváltozott világban több olyan keleti egyház van, amelyek híveinek nagy része a régi történelmi területeiken kívül él, Kanadában, az Egyesült Államokban, Európában és másutt Nagy kérdés, hogy a valamely keleti egyház tagjaként hogyan kapcsolódnak az adott helyi latin egyházhoz. Illetve a helyi latin püspök hogyan tud kapcsolatot teremteni velük, úgy, hogy megőrizzhessék a keleti identitásukat. Tehát a mi szempontunkból is nagyon súlyos kérdéseket tartalmaz ez a szinódus, ebből a szempontból is, túl azon, hogy a latin testvérek is megismerhetik a keleti egyházak sajátosságait.
-Érsek atya, hol, melyik területen, témakörben érezted, hogy „ez valóban a Lélek munkája és jó felé megyünk”?
-Alapvetően a szinódus irányát, lelkiségét én kezdettől fogva nagyon pozitívan értékelem. Nagyon sok mindenben meg kell újulnunk. Sokan azt mondják: „Mit segít ez rajtunk?”, mint amikor Sault királlyá választották, egyesek így fogalmazták meg hitetlenségüket. Hát, a szinódus a hitetlenkedőknek nem segít semmit, de akik bíznak az Istenben, az ő hatalmában, azok meglátják az Isten csodáját. Igenis, a mai egyházunknak nagy szüksége van arra, hogy jobban odafigyeljünk a Léleknek a hangjára, amely esetleg a másik emberből szól, aki másként gondolkodik, vagy más felfogása van, mint amit mi elképzelünk vagy jónak tartunk. Ebből nagyon sokat tanulhatunk. S nekünk ezt kell hazavinnünk, ezt kell megosztanunk az otthoniakkal. Már szervezzük azokat a papi találkozókat, saját főegyházmegyénkben és a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyében is. Hiszen az a feladatunk, mondja is a pápa, hogy vigyük haza azt a légkört, azt az atmoszférát, amit itt megtapasztaltunk a Lélekben való beszélgetés, a Lélekre való figyelés során. Rajtunk múlik majd, hogy ráállunk-e erre a megújuló, megújítandó vonalra, amit a Lélek fog vezetni. Én egészen bizonyos vagyok ebben, hogy sikerülni fog, hiszen itt is a Lélek munkájának vagyunk a szemtanúi, sőt együttműködői lehetünk. Ilyen értelemben minden egyes emberen, az egyház minden megkeresztelt tagján múlik, hogy a Lélekben való együttműködésben rá tud-e állni erre a megújuló folyamatra, miszerint sokkal nagyobb nyitottsággal kell egymás felé fordulnunk. Ki kell mondanunk, hogy Magyarországon, de voltaképpen egész Európában annyira ketté váltak az emberi közösségek, az egyik így gondolkodik, a másik úgy, nincs köztes út. Ez a kettősség, sajnos, az egyházba is beszüremkedik, de ennek nem szabad teret adni. Ha mindenki a Lélekre figyel, nyilván ahhoz hívő és imádkozó alapmagatartás szükséges, akkor a Lélek meg tud tanítani bennünket olyan dolgokra, amire esetleg nem is számítottunk és a másiktól is tanulhatunk meg.
-Érsek atya, köszönöm a személyes hangú beszámolót és még sok lelkierőt kívánok.
-Köszönöm szépen.