Hazaváró szeretet – Fülöp metropolita üzenete nagyböjt első hetének végén

Február 16-án kezdetét vette görögkatolikus egyházunkban a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjti időszak. E böjti idő jellegzetes szertartása az Előszenteltek Liturgiája, amelyet szerdai és pénteki napokon, valamint a nagyhét első három napján végzünk. Az ősi egyházi előírás szerint nagyböjt hétköznapjain nem mutattak be Szent Liturgiát. Az egyház ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy a hívek ebben a lelki elmélyülésre hívó időszakban is rendszeresen részesülhessenek a szentáldozás kegyelmében, megerősítést nyerve a böjti készületben. Így alakult ki az Előszenteltek Liturgiája, amely átváltoztatás nélküli, ünnepélyes áldoztatási szertartás: első része nagy alkonyati istentisztelet, második része pedig a Szent Liturgia rendjét követi áldozással. Latin szertartású megfelelője a nagypénteki csonka mise.

Fülöp metropolita a nagyböjt első hetének végén, Szent Tivadar ünnepéhez kapcsolódva arról beszélt, milyen gyorsan eltelnek a böjti napok, és milyen fontos, hogy ne csupán külső gyakorlatként éljük meg ezt az időszakot. Emlékeztetett arra, hogy a nagyböjt kezdetén, a kiengesztelődési vecsernyén már szólt a bűnbánati idő lényegéről: nem önmagában a böjt, nem az aszkézis, nem is a lemondás a kulcs, hanem az irgalom – mindenekelőtt az Isten irgalma. Ez az, ami valóban megtart és éltet bennünket.

Prédikációjában egy szemléletes történettel világította meg mondanivalóját. Egy fiatalemberről beszélt, aki rossz útra tért, börtönbe került, és hosszú évek után szabadult. Nem tudta, vajon szülei megbocsátanak-e neki, ezért levelet írt: ha hazatérésekor fehér szalagot lát a házuk előtti almafán, az a megbocsátás jele lesz számára. Amikor a busz közeledett a házhoz, nem merte nézni a fát, inkább útitársát kérte meg erre. A fa azonban nem egyetlen szalagot viselt, hanem százával díszítették fehér szalagok – a szülők így fejezték ki határtalan szeretetüket és megbocsátásukat.

A metropolita rámutatott: ez a történet Isten irgalmas szeretetéről szól. Ahogyan a tékozló fiú apja, úgy Isten is túláradó módon vár vissza bennünket. Életünket „fehér szalagokkal” aggatta tele, számtalan jelét adva annak, hogy szeret, és mindig kész megbocsátani. A nagyböjt célja éppen az, hogy ezt a szeretetet újra felismerjük és befogadjuk.

„Az édes koliba – amelyből ezen az ünnepen részesülhetünk – ennek az irgalomnak jelképe: akkor is megízlelhetjük, ha gyengének bizonyultunk a böjtben” – fogalmazott Fülöp metropolita.

Arra buzdított mindenkit, hogy gyakoroljuk mi is az irgalmat, kérjünk és adjunk bocsánatot, ne őrizzünk haragot a szívünkben. „Minden leborulásunkkal és bűnbánatunkkal higgyük el: Isten szeretete édesebb mindennél, és soha nem fogy el.”

A prédikációt itt hallgathatják meg.