Elmélkedés Szent Illés próféta ünnepére

Július 20-án egyházunk Illés prófétáról emlékezik meg. A krisztusi kor elé, mégpedig a IX. századba kell őt elhelyeznünk. A kettészakadt zsidó ország északi részében működött, a Jahve-hit szempontjából válságos időben. Ugyanis Omri uralkodó (Kr. e. 885) a királyság megszilárdítása érdekében megkísérelte az ország területén élő kánaánita és izraelita lakosság kibékítését, s eltűrte, sőt támogatta a kánaánita vallásgyakorlatot. A kánaániták ezen felül szerephez jutottak a közéletben is, a vallási és politikai ügyekben egyaránt. Utódja, Acháb király is folytatta politikáját. A tiruszi király lányát, Izebelt vette feleségül, aki Melkart, azaz Baál kultuszát hozta magával, és erőszakosan terjesztette. A jahvizmust és a nemzeti érdekeket veszélyeztető rendelkezések azonban a Jahve-hithez hű körök heves ellenállásába ütköztek, akiknek képviselői, a prófétaközösségek, az úgynevezett „prófétafiak” voltak, na és persze Illés próféta.

Az uralkodóház nem tűrte az ellenállást, mihamarább fel akarta számolni, ezért üldözte őket, életükre tört. Illés próféta is rejtőzködött, de előtte közölte a királlyal, hogy amiért romlásba vitte az országot, 3 év hat hónapig szárazság sújtja Izraelt. A kiszabott idő elteltével a király elé járult és azt kérte tőle, hogy hívja a népet és a Baál papokat a Karmel hegyére. Ő is és a Baál papok is mutassanak be áldozatot istenüknek, s amelyik isten tűz által megemészti az áldozatot, az az egyedüli igaz Isten Izraelben. Az áldozat bemutatása előtt azt kérdezte Illés Izrael népétől: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baál, kövessétek azt.” (1Kir 18,21.) Illés lángoló áldozata egyértelművé tette, nincs más Isten, egyedül Jahve.

Nem nehéz észrevennünk, hogy a Jahve-hit, a kereszténység ma is válságos időket él. Az a Nyugat-Európa, amely ezer évvel ezelőtt a kereszténységet közvetítette számunkra, ma a liberális eszméivel fojtogat, fertőz bennünket. Nemrég hallottam: „Egy ékszerüzletben rablás történt, de a behatolók nem vittek el semmit. Viszont később kiderült, hogy a kártyákat, az árcédulákat összekeverték. Aki a rablás után egy bizsut vásárolt magának, az valódi igazgyöngyöt kapott, aki igazgyöngyöt keresett, értéktelen bizsuval tért haza.”  A liberális gondolat is igyekszik megtéveszteni bennünket, az értéktelent értékesnek hirdeti. A szabadság nevében a természetest természetellenessel cseréli fel, azonos neműek házassága, gender ideológia, és nap mint nap érzékenyítenek bennünket, politikai nyomást gyakorolnak, hogy elfogadjuk, hogy beálljunk a sorba.

Illés próféta közel háromezer évvel ezelőtt kiáltó szó volt a hamis vallásosság ellen. Ma is kiált a keresztény embernek: Ne hallgassatok liberális eszmékre, ha az Úr az Isten, őt kövessétek!

Petrasovszky Manó görögkatolikus festő Illés-ábrázolása

A Karmel hegyi áldozat után Illés parancsot adott, hogy öljék meg a Baál-papokat. Amikor a király beszámolt mindezekről feleségének, Izebelnek, az követet küldött Illéshez: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez.” Illés megrettent és a déli országrészbe, Júdeába menekült, egyenesen a Hóreb hegyéhez, hogy Isten színe elé álljon. És az Úr elvonult előtte: „Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte és ekkor hallotta az Úr hangját Illés. Visszaküldte őt Arám és Izrael földjére, hogy királyokat és maga helyett prófétát kenjen fel. A Biblia nem ír Illés haláláról, hanem azt írja: egyszer jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal és a forgószéllel fölment az égbe.

Egy gondolatot szeretnék ehhez hozzáfűzni: A tüzes lelkű próféta is elfáradhat, féltheti az életét, de útra kel, mert tudja, Isten közelségében új erőre kap. Illés prófétától megtanulhatjuk mi is, ha elfáradunk, ha úgy érezzük az élet hullámai összecsapnak a fejünk fölött, induljunk el az Úr hegyére, azaz egy olyan helyre, ahol megérezzük, megtapasztaljuk Isten jelenlétét, és Vele és Általa minden helyére kerül.