Egyesülésre hív minket az Isten - Pünkösd Debrecenben

Az ünnep vasárnapján püspöki Szent Liturgiára gyűltek össze a hívek az Attila téri főszékesegyházba. Kocsis Fülöp metropolita prédikációjában arra igyekezett tanítani, hogy hozzuk létre a Lélek erejéből az egyház közösségét.

"Boldog születésnapot! - mondhatnánk, hiszen pünkösd az Egyház születésnapja. Pünkösd ünnepe a történelemben igen régen volt, közel kétezer évvel ezelőtt. De nem kell kétezer gyertyás tortát készítenünk. Hiszen ma nem emlékezünk: az Egyháznak azért van ma születésnapja, mert ma születik. Ma száll le a Szentlélek, ma formálja az egyházi közösséget. Felfigyelhetünk arra, hogy az egyik liturgikus énekünk egy ószövetségi történetre utal. A kontákban azt énekeljük: "Midőn a magasságbeli összezavarta a nyelveket, akkor szétszórta a nemzeteket, midőn pedig a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott." Ez a bábeli eseményre utal. Amikor az emberek felfedezték, hogyan kell téglát kiégetni és a szurokkal milyen jól össze lehet kötni, nagyon megörültek, hogy most már olyan hatalmas épületet építhetnek, amekkorát csak akarnak. "Szerezzünk magunknak nevet a földön!" Úgy érezték, az égetett téglával meg a szurokkal meghódíthatják az eget. Ez volt Bábel tornya.

Mi lett az eredmény? Az Úristen lenézett és azt mondta: Ezek, szegények azt hiszik, most már minden lehetséges nekik, akár az eget is ostromolhatják. Egész egyszerűen összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymást. A legenda szerint ekkor keletkeztek a különböző nyelvek és nemzetek.

Pünkösdkor azonban ennek az ellenkezője történik? Így énekeljük, "... midőn a tüzes nyelveket osztotta szét, mindenkit egyesülésre hívott". És pünkösdnek a csodája, amit hallhattunk a felolvasásban, hogy az apostolok, amikor elkezdték hirdetni az Isten nagy tetteit, a világ minden pontjáról összegyűlt emberek a saját nyelvükön hallották és értették az apostolok szavait. A Lélek hatalmas csodája, hogy egyesítette az emberek lelkét, értelmét, gondolkodását. Mindenki értette azt, amit az apostolok mondtak. Ez a pünkösdi csoda! Ettől leszünk egyház, hogy értjük egymást és együtt megértjük Isten nagy tetteit. Ez fog bennünket össze. Ez az egyháznak a születésnapja, hogy egyesülésre hív minket az Isten.

Nem szabad úgy elképzelni a pünkösdi eseményt, a Lélek leszállásának a különlegeségét, hogy mindenki ajándékot kap és mindenki egyenként megerősödik a Lélek által. Ez így is van természetesen, de mire való a Lélek ajándéka, mi a karizma, mire való az Isten ereje, ha azt nem a másik javára fordítjuk? Mindenki azért kapott ajándékot, karizmát, hogy azzal a másiknak szolgáljon. Csak akkor válik értelmezhetővé az Isten ajándéka, hogy ha azzal másoknak szolgálok, ha másoknak jót teszek. Ha valaki történetesen megkapja a prófétálás ajándékát és prófétál, hatalmas szavakat zengedez, de ezzel nem segíti mások megtérését, semmi értelme nincs a prófétálásnak. Ha valaki megkapja a gyógyítás kegyelmét, tud gyógyítani, de senkit nem gyógyít meg vele, mire megy vele?

Minden egyes adottságunk akkor válik hatékonnyá, ha szolgálunk vele. Tehát a Szentlélek adományai közösséget alkotnak. Valóban ezt láthatjuk a Szentírás tanúsága szerint is: aznap, mintegy hármezer ember megtért. Meg is keresztelték őket, és az egyház gyülekezetének a tagjai lettek. És hihetetlen gyorsasággal elkezdett élni, gyarapodni, növekedni az egyház. Ennek az volt az előzménye, hogy Jézus előtte három éven át tanította az apostolokat. Előre jelezte a pünkösdi eseményt: "Ne gondolkodjatok, hogy mit feleljetek, ha majd kérdeznek, mert a Szentlélek majd eszetekbe juttat mindent". Pontosan ez történt az apostolokkal: hirtelen úgy tudtak prédikálni, mint Jézus. Úgy beszéltek, mint akinek hatalma van ezreket megtéríteni. Ez a Szentlélek csodája, hogy az apostolokat olyanokká formálta, hogy mindjárt közösséget tudtak teremteni. Tehát nem csak a szavait vették át, hanem a tetteit folytatták. Jézus is közösséget teremtett. Tizenkettőt hívott össze. Az ószövetségi nép tizenkét törzsének megfelelően tizenkét személyt választott ki, és azokból formált közösséget. Amikor pedig leszállt a Szentlélek, egyszeriben beérett ennek a gyümölcse. Ennek köszönhetően indult el az egyház közösségének fejlődése.

Krisztushoz tartozni azt jelenti, közösségbe tartozni. Nem lehet az egyház nélkül Krisztushoz tartozni. Hiszen az egyház Krisztus tette, és mi ennek a testnek vagyunk a tagjai. Ennek a testnek az élő tagjai kell, hogy legyünk. Annál inkább értem meg az egyházhoz tartozásomat, annál inkább fogom föl, hogy Isten meghívása voltaképpen az ő közösségébe való meghívást jelen, minél élőbb a kapcsolatom Krisztussal, minél inkább átjár engem is a Szentlélek. A Szentlélek mindenkit egyesülésre hív, mindenkit hív. Akkor tudok élő módon a Szentlélek által alapított gyülekezetbe tartozni, ha fölismerem a szolgálatomat. Ha fölismerem, hogy mivel tudok segíteni, mivel tudok szolgálni a másiknak. De csak akkor tudok szolgálni, ha fölfogom, hogy mire van szüksége a másiknak. Ha megértem a másik gondolkodását.

Ma, amikor az Egyház születésnapját ünnepeljük, akkor nem tortát készítünk és nem a régi eseményre emlékezünk vissza, azt akarjuk, hogy állandó születésben legyen az a közösség, amelynek meghívott tagja vagyok. Újra kell építenünk ezt a közösséget. Az Isten Lelke leszáll ránk, és mindent megad ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Most már csak az kell, hogy mi is akarjuk. Akarjuk, hogy befogadhatjuk a Lelket, és akarjuk a Lélek erejéből megismerni a másikat, elfogadni és szeretni, és ilyen módon a Szentlélek erejéből szeretetünkkel szolgálni.

Hozzuk létre a Lélek erejéből az egyház közösségét! Amen."