Az irgalom kulcsa – kiengesztelődéssel indul a Nagyböjt

Ez a különleges szertartás nem csupán liturgikus esemény, hanem a böjti időszak kapuja: alkalom a bocsánatkérésre és a megbocsátásra, hogy a negyvennapos lelki út alázattal, töredelmes szívvel és Istenre figyelő lélekkel kezdődhessen. A kölcsönös bocsánatkérés és a békecsók annak a jele, hogy tiszta szívvel akarjuk felajánlani a Nagyböjt szent idejét. Jézus tanítása is erre figyelmeztet: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb testvéreddel, és csak azután térj vissza, hogy felajánld ajándékodat” (Mt 5,24). A böjt első és alapvető aktusa tehát a kiengesztelődés – mert az Istennek tetsző áldozat a rendezett emberi kapcsolatokból fakad.

Kocsis Fülöp metropolita a nagyböjt igazi kulcsára irányította a figyelmet. A szertartás éneke – „Íme az alkalmas idő, íme a bűnbánat ideje” – kijelöli ezt az időszakot, mint a lelki megújulás különleges lehetőségét. A kérdés azonban az: miben áll a bűnbánat lényege? A bűnök felismerésében és megvallásában? A böjtben, az aszkézisben, a jócselekedetekben? Ezek mind fontos eszközök, de önmagukban nem elegendők. A bűnbánat igazi kulcsa Isten irgalma. Minden emberi erőfeszítés – gyónás, lemondás, jócselekedet – értelmetlen volna, ha Isten nem lenne végtelenül irgalmas. A nagyböjt azért kezdődik a bocsánatkéréssel, mert az irgalomból akarunk élni. A bocsánatkéréshez azonban két fél kell: aki kér, és aki megbocsát. Mindkettő nehéz. Nehéz kimondani: „bocsáss meg”, és néha még nehezebb elfogadni a másik kérését.

A „Mi Atyánk” szavai – „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk” – nem alkudozást jelentenek, hanem meghívást az irgalom megtapasztalására. Azért kell megbocsátanunk, akár kérik, akár nem, hogy megértsük, mit jelent Isten irgalma. Az irgalom a szeretet megnyilvánulása; mivel Isten maga a szeretet, ezért irgalmas. A mai világ azonban gyakran irgalmatlan: gyorsan ítél, számon kér, megbélyegez. Az egyház ugyanakkor nem tagadja a bűn valóságát. A bűnöket fel kell ismerni és meg kell vallani, mert az irgalommal vissza is lehet élni. Az ember hajlamos újra és újra ugyanabba a hibába esni. Ezért kapjuk a böjt eszközét: a lemondás és az aszkézis segít alázatra jutni, töredelmes szívet formálni, hogy ne gőgösen, hanem őszintén fogadjuk be Isten kegyelmét.

A prédikáció személyes hangon zárult: a főpásztor maga is bocsánatot kért paptestvéreitől, családjaiktól, a hívektől és minden munkatárstól. A kiengesztelődés szertartása így nem puszta forma, hanem valóságos lépés egymás felé. A nagyböjt útja az irgalom gyakorlásával kezdődik, és a feltámadás öröméhez vezet. Az irgalom éltet, ez a negyvennapos szent idő igazi kulcsa. A prédikációt itt hallgathatják meg teljes egészében.

A szertartás végén a Hajdúdorogi Főegyházmegye papjai is ezt a lelkületet követve nyújtottak egymásnak kezet a Nagyböjt előestéjén tartott vecsernyén, példát adva közösségeiknek és családjaiknak.