Dox. Ker. János pr. fogantatása
◀︎ 
 szeptember 23. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Gal 4,22-27

Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van: »Örülj, te magtalan, aki nem szülsz; ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz, mert több a fia az elhagyottnak, mint annak, akinek férje van«.

Ef 1,7-17

Benne van vére által megváltásunk, bűneink bocsánata kegyelme gazdagságából, amelyet teljes bölcsességgel és okossággal kiárasztott ránk. Megismertette velünk akaratának titkát, azt a jóságos tervét, amelyet benne elhatározott, hogy az idők teljességében mindent, ami a mennyben és a földön van, Krisztusban foglal össze. Mi is benne nyertük el az előre nekünk szánt örökséget annak végzése szerint, aki mindent saját elhatározása és akarata szerint tesz, hogy dicsőségének magasztalására legyünk mi, akik már régtől fogva Krisztusba helyeztük reményünket. Ti is – miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek – benne kaptátok meg az ígéret Szentlelkének pecsétjét, örökségünk zálogát a megváltás elnyerésére és dicsőségének magasztalására. Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a minden szent iránt megnyilvánuló szeretetetekről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt;

Mk 8,1-10

Abban az időben Jézust igen nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Sajnálom a tömeget, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha étlen engedem haza őket, nem fogják végigbírni az utat, hisz többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan lehetne itt a pusztában annyi kenyérre szert tenni, hogy mind jóllakjanak?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig azt mondták: „Hét.” Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Ki is osztották a tömegnek. Volt néhány apró haluk is. Ezeket is megáldotta, és szólt, hogy osszák ki. Ettek és jól is laktak, aztán összeszedték a maradékot: hét kosárral lett. Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Ezután hazaküldte őket, maga pedig tanítványaival beszállt a bárkába, és Dalmanuta környékére ment.

Lk 1,5-25

Azon időben Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.” Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.” „Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.” A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. „Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.