Tit 1,15-2,10

Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta, viszont a megmételyezetteknek s a hitetleneknek semmi sem az. Az értelmükben és a lelkiismeretükben van a métely. Azt állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel tagadják. Utálatosak, engedetlenek és bármilyen jó tettre alkalmatlanok. Te azonban azt tanítsd, ami megegyezik az egészséges tanítással! Az idős férfiak legyenek megfontoltak, viselkedjenek méltósággal, legyenek józanok; a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban szilárdak! Hasonlóképpen az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek! Senkit se rágalmazzanak, ne legyenek a mértéktelen borivás rabjai; legyenek képesek nemes dolgok tanítására, hogy arra ösztönözzék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket; hogy józanok, tiszták, háziasak, jók, a férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy Isten igéje miattuk hitelét veszítse! Hasonlóképpen buzdítsd az ifjakat, hogy mindenben legyenek józanok! A jó tettekben te magad mutass példát: a tanításban romlatlanságot, a magatartásban méltóságot! Beszéded legyen kifogástalan és megbízható, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk! Buzdítsd a rabszolgákat, hogy mindenben engedelmeskedjenek uraiknak! Legyenek készségesek, és ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanúsítsanak osztatlan hűséget, hogy mindenben díszére váljanak a mi üdvözítő Istenünk tanításának!

Lk 20,19-26

Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.

Szent Paramonosz és Filumenosz vértanúk

Paramonosz 375 társával együtt Decius császár keresztényüldözése alatt halt meg 250 körül. Szent Filumenosz lükaoniai származású volt, s Ankürában (a mai Ankarában) kegyetlenül megkínozták, majd pedig lefejezték Aurelianus császár alatt (270-275 között).