1Tim 1,1-7

Pál, megváltó Istenünknek és Krisztus Jézusnak, reményünknek a rendeléséből Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, igaz fiának a hitben: kegyelem, irgalom és béke Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Ahogy Makedóniába menet arra buzdítottalak, hogy maradj Efezusban, úgy most is arra buzdítalak, hogy parancsold meg bizonyos embereknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, és ne is foglalkozzanak kitalált történetekkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább vezetnek hasztalan tűnődéshez, semmint Isten üdvözítő tervéhez, amely a hitben válik valóra. A parancs célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre jutottak. Törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.

Lk 14,1a.12-15

Abban az időben Jézus az egyik vezető farizeus házába ment szombaton étkezni. Ahhoz pedig, aki őt meghívta, így szólt: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem gazdag szomszédaidat, nehogy visszahívjanak, és viszonozzák neked! Ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat! És boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.”

Dekapolita Szent Gergely atya

Szentünk a Tízváros Irinopolisz helységében született. Szüleitől vallásos nevelést kapott. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. Szívesen tanulta a Szentírást, és szerette a templomokat látogatni. Amikor felnőtt, szülei házasságra akarták adni, de Gergely titokban elhagyta a szülői házat és egy pusztai kolostorban szerzetes lett. Kitűnt buzgó életével. Édesapja halála után, anyja megtalálta Gergelyt. Jóváhagyta választását, de azt kérte, hogy egy másik kolostorba menjen át, ahol testvére szerzetes volt. Ezt megtette, de mivel a kolostor főnöke képüldöző volt, elhagyta azt, és másik kolostorba ment. Megvilágosítva tanításával a világot, és leleplezve a gonosz gondolkozásúakat Istentől megkapta a csodatevés adományát. A szentképek üldözésének idején Konstantinápolyban élt, és a tévtanítókat leleplezve, 820 körül ugyanott halt meg.

Szent Proklosz pátriarka

Proklosz pátriarka Aranyszájú Szent János tanítványa és diakónusa volt. Látta a szent főpap életét, és hallgatta beszédeit. A szent főpap száműzetése után Proklosz küzikei püspök lett, de tévtanításba esett, papsága nem fogadta szívesen. Ezért visszatért Konstantinápolyba. 434-ben a főváros pátriárkájává választották. Lelki nyáját nagy buzgósággal irányította. Hazahozatta a száműzetésből Aranyszájú Szent János ereklyéit. A konstantinápolyi földrengésben, amelyben sok épület megsérült, a császári ház a pátriárkával együtt, a néppel kivonultak a városból, és könyörgést tartottak. Ekkor egy ifjú a felhőkbe ragadtatván hallotta a „Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan” éneket. A földre visszatérve ezt elbeszélte mindnyájuknak. A nép ismételgette ezt, és hozzátette: „Irgalmazz nekünk!” Erre megszűnt a földrengés. Az ifjú ezután meghalt. Szent Proklosz 20 évi pátriarkai szolgálata után békében visszatért az Úrhoz, 446-ban.