Róm 11,25-36

Testvéreim! Nem szeretném, ha önmagatokat bölcsnek tartva nem vennétek tudomásul ezt a titkot: hogy Izraelnek csak egy részét érte a megkeményedés, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így az egész Izrael üdvözülni fog, ahogy meg van írva: Sionból jön a szabadító, és eltávolítja az istentelenséget Jákob házából; és ez lesz az én szövetségem velük, amikor eltörlöm bűneiket. Az evangélium okán tehát ellenségek miattatok, de a kiválasztás okán kedveltek a patriarchák miatt, ugyanis Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok. Mert ahogy egykor ti engedetlenek voltatok Isten iránt, de most az ő engedetlenségük révén irgalmat nyertetek, úgy most ők lettek engedetlenek, a nektek adott irgalom miatt, hogy [most] ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit önnön engedetlenségébe zárt, hogy mindenkin könyörüljön. Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen megfoghatatlanok ítéletei, és milyen kikutathatatlanok útjai! Ugyan ki ismerte az Úr gondolatait? Ki lett az ő tanácsadójává? Ki adott neki előleget, hogy várhatna a visszatérítésre? Bizony, tőle, általa és érte van minden, övé a dicsőség mindörökké! Amen.

Júd 1,1-25

Júdás, Jézus Krisztus szolgája, Jakab testvére, a meghívottaknak, akiket az Atyaisten szeret, és Jézus Krisztus számára megőriz: irgalom, béke és szeretet adassék nektek bőségesen! Szeretteim, miközben minden igyekezettel azon voltam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy írásban buzdítsalak titeket: harcoljatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre lett bízva. Belopóztak ugyanis közétek bizonyos emberek, akikről régóta meg van írva az ítélet: istentelenek, akik Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. Emlékeztetni akarlak titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy az Úr, miután népét egyszer s mindenkorra kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította. Azokat az angyalokat pedig, akik nem tartották tiszteletben uralmuk határát, hanem elhagyták kijelölt helyüket, örökké való bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére. Hasonlóképpen Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és természetellenes vágy hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik. Mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik a Fenséget és káromolják a mennyei hatalmasságokat. Pedig még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: Fenyítsen meg téged az Úr! Ezek viszont káromolják mindazt, amit nem ismernek; amit pedig oktalan állatok módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak. Jaj nekik, mert Káin útján indultak el, pénzért Bálaám tévelygésére adták a fejüket, és Kóré lázadásában pusztultak el. Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken. Szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Szél sodorta, eső nélküli fellegek; ősz végi, gyümölcstelen, kétszer halott, gyökerestül kiszakított fák; a tenger megvadult, saját szégyenüket tajtékzó hullámai; bolygócsillagok, akikre az örök sötétség homálya vár. Ezekről is prófétált Énok, aki Ádámtól számítva a hetedik volt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek fölött, és rábizonyítsa mindenkire minden bűnös tettét, amit istentelenül elkövetett, és minden sértő szót, amit a bűnösök istentelenül ellene szóltak.” Ezek a zúgolódók, az elégedetlenek, akik szenvedélyeik útján járnak, fölényesen jár a szájuk, és haszonlesésből embereknek hízelegnek. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a szavakról, amelyeket Urunk, Jézus Krisztus apostolai egykor mondtak. Ezt mondták nektek: „Az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek.” Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, akiket szenvedélyeik irányítanak, akikben nincs jelen a Lélek. Ti azonban, szeretteim, épüljetek legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben, maradjatok meg Isten szeretetében, és várjátok Urunk, Jézus Krisztus irgalmát az örök életre! Legyetek irgalmasok azokhoz, akik kételkednek! Mentsétek meg, ragadjátok ki őket a tűzből! Ami a többieket illeti, legyetek hozzájuk irgalmasok, de félelemmel s utálattal tekintsétek még a ruhát is, amit testük bemocskolt! Annak pedig, akinek hatalma van arra, hogy megőrizzen benneteket a botlástól, és dicsősége elé állítson feddhetetlenül, ujjongó örömben, az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Amen.

Mt 12,1-8

Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad tenni!” Erre így felelt: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a fölajánlott kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, hanem csak a papoknak. Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem vétkeznek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha tudnátok, mit jelent: »Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot«, nem ítélnétek el a vétleneket. Az Emberfia ura a szombatnak is!”

Jn 14,21-24

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki parancsaimat befogadja és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.” Azt mondta neki Júdás, nem az iskarióti: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, és nem a világnak?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, szavaimat nem tartja meg; és a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. Ezeket mondtam el nektek, amíg veletek voltam.”

Szent Judás apostol

Jézus rokona, Jakab testvére: így különbözteti meg a Szentírás az áruló Júdástól. Az egyházi nyelvhasználatban Júdás-Tádé elnevezés a szokásos. Mint az ifjú Jakab apostolnak, neki is Kleofás volt az atyja, Mária pedig az anyja, Ezt a Máriás szent János evangéliuma az Úr közeli rokonának nevezi, Júdást Jakab, József és Simonnal az Úr testvérének, vagyis unokatestvérének mondja. Családos ember, volt. Meghívása előtt Júdás is földműves lehetett valahol Galileában. Életéről nem sokat tudunk. A Szentlélek leszállása és az apostolok szétoszlása után a hagyomány szerint Palesztinában, Júdeában, Szíriában, Mezopotámiában, főleg Edesszában és Perzsiában hirdette az evangéliumot. Valószínűleg itt is szenvedett vértanúságot 70 körül. A Szentírásban egy levél maradt tőle ránk.