2Pét 2,9-22

Szeretteim! Akkor éppen így meg tudja szabadítani az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszokat pedig őrizet alatt tudja tartani a büntetésig az ítélet napján. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és megvetik a Fenséget.
Arcátlanok s önteltek, akik attól sem rettennek vissza, hogy mennyei hatalmasságokat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezek re az Úr előtt káromló ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek meg – mint oktalan állatok, melyek természettől fogva arra valók, hogy befogják és levágják őket – azt káromolják, amit nem ismernek. Pusztulásuk is hasonló lesz hozzájuk. Büntetésük gonoszságuk bére. Boldogságnak vélik, hogy fényes nappal dőzsölnek. Szégyenletesek és gyalázatosak, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor veletek együtt lakomáznak. Szemük parázna vággyal van tele, telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az ingadozó lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban: átkozottak. Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén Bálaámnak, Boszor fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, de aki feddést kapott gonoszságáért. Egy néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek az emberek elapadt források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akikre a sötétség homálya vár. Mert fellengzős, de üres szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják kicsapongó életükkel azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja annak, ami legyőzi.
Mert ha az Úr és üdvözítő Jézus Krisztusnak a megismerése által megszabadultak a világ fertőjétől, de ismét belekeveredve elbuknak, akkor ez utóbbi állapotuk rosszabb lesz az előbbinél. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, semmint hogy megismervén elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. Illik rájuk a közmondás: „A kutya visszatér a saját okádékára, és a megfürdött disznó sárban hempereg!”

Mk 13,14-23

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Amikor majd látjátok, hogy a (Dániel próféta által megjövendölt) »pusztító utálatosság« ott áll, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról! Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét! Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télen következzék be! Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta mostanáig, és nem is lesznek. Ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidítette azokat a napokat. Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van!« ne higgyétek! Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. Ti pedig vigyázzatok, íme, mindent előre megmondtam nektek!”

Ankürai Szent Kelemen fölszentelt vértanú

Ankürában, a mai Ankarában született 258-ban, s bár még apja pogány volt, ő alig húsz esztendős korában ugyanott is lett püspök. Szigorú önmegtartóztatásban, kenyéren és zöldségféléken élt. Sok éven át sínylődött börtönben. Szent Agathangeloszt is ott ismerte meg, és sorsuk a végső hitvallásig összefonódott, mert 312-ben, Diocletianus alatt keresztény hitük miatt mindkettőjüket lefejezték.