Pál rem., János rem.
◀︎ 
 január 15. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Ef 5,1-8a

Atyámfiai! Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget. Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban.

Lk 14,1-11

Abban az időben Jézus egy szombaton a farizeusok egyik vezetőjének házába ment étkezni, azok pedig figyelték őt. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Erre Jézus így szólt a törvénytudókhoz és farizeusokhoz: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ők azonban hallgattak. Ekkor megérintve őt meggyógyította, és elbocsátotta. Majd így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a szamara vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombatnapon is?” Erre nem tudtak mit felelni. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. Így szólt hozzájuk: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le az első helyre, mert előfordulhat, hogy nálad előkelőbbet is meghívtak. Akkor odajön az, aki meghívott titeket, és azt mondja neked: »Add át a helyedet!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb!« Így megtiszteltetésben lesz részed a vendégsereg előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Thébai szent Pál remete

Decius császár idejében (250 körül) született az egyiptomi Alsó Thébában. Szüleitől örökölt hatalmas vagyonát a szegények között osztotta szét, majd elvonult a pusztába, ahol egy barlangban töltötte el egész életét imádság és szemlélődés közepette. Nagy Szent Antal, aki meglátogatta őt a pusztában, nagy elismeréssel beszélt róla. A Tébai szent Pálról készült ikonokon szokás idézni azt a kedvenc mondását, amellyel öltözködésének hiányosságait magyarázta meg: A halandók napjai olyanok, mint a széna - mondá Dávid. Ne legyen hát kétségetek efelől: jogos az, hogy füvet együnk és szalmából öltözködjünk egész életünk során. Pál rendkívül magas kort (a hagyomány szerint 113 évet) elérve halt meg.


Kunyhós Szent János Krisztusért koldus és remete

Konstantinápolyban született az V. század elején nemes és jómódú szülők egyetlen gyermekeként. Ifjan egy szerzeteshez csatlakozva, titkon elhagyta szüleit, s egy kisázsiai kolostorba ment, ahol hat esztendőt töltött el imádságban és önmegtartóztatásban. Később szüleihez koldusként titokban tért vissza, s a szülői ház udvarán kunyhót épített magának. Ott folytatta szigorú remete életét. Élete végén (450 körül) felfedte kilétét szülei előtt, megmutatva nekik a még gyermekkorában tőlük kapott evangéliumos könyvet.