Lit. Úrszínváltozás
◀︎ 
 augusztus 6. 
 ▶︎
Korábbi hangos utasítások >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
2Pét 1,10-19

Testvérek, igyekezzetek még jobban megerősíteni meghívásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok megbotlani. Így széles kapu tárul előttetek a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába. Ezért mindig emlékeztetni foglak titeket ezekre, bár ismeritek mindezt, és szilárdan álltok a jelen való igazságban. Mégis helyesnek tartom, hogy míg ebben a sátorban lakom, emlékeztetéssel ébren tartsalak titeket. Tudom ugyanis, hogy közel van a sátorbontás ideje, amint a mi Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. Mindent megteszek azonban, hogy távozásom után is mindig emlékezzetek ezekre. Mert nem elmésen kifundált történeteket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalommal való eljövetelét, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő fölségének. Ugyanis ő az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget kapott, amikor ez a hang jött hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!” Mi hallottuk ezt az égből jövő hangot, amikor vele voltunk a szent hegyen. Továbbá igen szilárd prófétai szó birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap föl nem virrad, és a hajnalcsillag föl nem kel szívetekben.

Mt 17,1-9

Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és külön fölvitte őket egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehérlett, mint a fény. Akkor íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítünk ide három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és íme, szózat hangzott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Erre Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és azt mondta: „Keljetek föl, és ne féljetek!” Amikor aztán tekintetüket fölemelték, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad!”

Urunk színeváltozása

A mai nagy ünnep történetét, hogy Jézus a hegyen színében átváltozott 3 apostola szemeláttára. A három szinoptikus evangélista: Máté, Márk és Lukács beszéli el evangéliumában. Sőt Péter apostol is említi II. levelében: „Az Úr azért vitte magával Pétert, hogy … az a tanúság, amit igazán mondott, megerősödik az Atya tanúságával … Magával vitte Jakabot, mint aki az apostolok közül mindegyiknél hamarabb hal meg Krisztusért … Végül magával vitte Jánost, mint szüzet, hogy meglátva Isten Fiának örök dicsőségét, ezeket a szavakat mennydörögje: … Isten, volt az Ige! … Ezenkívül a színeváltozás hegyén Péter … megláthatja az ő igazi dicsőségét” mondja ünnepi gondolataiban Damaszkuszi szent János. „Így amikor majd az apostolok azt látják, hogy (Jézust) elárulják, hogy halálos gyötrelmében azért könyörög, hogy múljék el tőle a halál kelyhe, és azután a főpap udvarába hurcolják, emlékeznek a Tábor hegyre való felmenetelükre és megértik, hogy nem akarata ellenére szolgáltattak ki a halálnak Azt, Akit az Istenség dicsőségével körülövezve láttak, és akiről hallották a bizonyságot: Ő Isten szeretett Fia.” Ezekkel a gondolatokkal Kalábriai Teofán hozza közelebb hozzánk az Ünnep történetét. Cezareai Euszébiosz és Damaszkuszi szent János atya egy hagyományra támaszkodva azt írják, hogy ez a csodálatos jelenség 40 nappal történt Nagypéntek előtt. Hogy s hagyomány kifejezésre jusson, a szent kereszt felmarasztalása előtt 40 nappal ünnepeljük meg a színeváltozás eseményét.