2Kor 9,12-10,7

Testvéreim! Ennek a szolgálatnak az elvégzése nemcsak a szentek szükségleteit fedezi, hanem sokakat hálaadásra is indít Isten iránt. Mert e szolgálat eredményessége okán dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel megvalljátok Krisztus evangéliumát, és azért az igazán testvéri érzületért, amely irántunk és mindenki iránt bennetek él. Értetek mondott könyörgésükben megnyilvánul irántatok való vágyakozásuk is, mivel Isten kegyelme ilyen bőségesen kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek elmondhatatlanul nagy ajándékáért! Én magam, Pál, Krisztus szelídségére és gyöngédségére kérlek titeket; én, aki szemtől szemben, úgymond, hatástalan vagyok közöttetek, viszont távollétemben erélyes hozzátok; kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem, és azzal a magabiztossággal fellépnem, amellyel, úgy gondolom, bátran fel fogok lépni azokkal szemben, akik úgy vélik, hogy mi test szerint – csupán emberi szempontokat szem előtt tartva – élünk. Mert testben élünk ugyan, de nem test szerint hadakozunk. Hadviselésünk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem Isten szolgálatában erődítmények lerombolására is alkalmasak. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és az Isten ismeretével szemben álló minden becsmérlő magatartást, és Krisztus iránti engedelmességre foglyul ejtünk minden szándékot, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletes lesz. Azt nézzétek, ami nyilvánvalóan a szemetek előtt van! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, azt is fontolja meg, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is azok vagyunk.

Mk 3,20-27

Abban az időben bement Jézus egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott. A Jeruzsálemből jött írástudók azt mondták róla: „Belzebul szállta meg”, és hogy „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket.” Ám ő összehívta őket, és példabeszédeket mondott nekik: „Hogyan űzhetné ki sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem maradhat fenn tovább. Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. Senki sem törhet be az erősnek házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.”

Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.