Tájékoztatjuk a tisztelt kutatókat, hogy az intézményünkben történő kutatás lehetőleg előzetes bejelentkezés alapján történik. A kutatási bejelentkezést személyesen, e-mailben vagy telefonon tehetik meg levéltárunk bármelyik elérhetőségén legalább három munkanappal a tervezett kutatás megkezdése előtt.

Köszönettel:

a levéltár dolgozói

Levéltárunk zárva tart!

Tisztelt Kutatóink és Ügyfeleink!

Tájékoztatjuk kedves kutatóinkat, hogy 2022. június 20-tól 22-ig levéltárunk szakmai konferencia miatt zárva tart! A kutatási bejelentkezést e-mailben vagy telefonon tehetik meg levéltárunk bármelyik elérhetőségén. 2022. június 23-tól a megszokott ügyfélfogadási rend szerint várjuk Önöket.

Megértésüket köszönjük!

A levéltár dolgozói

Nagyböjti emlék(eztető)

A Görögkatolikus Egyházunkban ebben az évben február 28-án vette kezdetét a nagyböjt az úgynevezett tisztahétfővel. Ezen a napon a magunkhoz vett táplálék teljesen állati eredettől mentes. A böjt hátralévő részében szerdán és pénteken húsmentes étkezést ír elő egyházunk.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a negyven nap alatt, nemcsak hústól való tartózkodás a cél, hanem a lelkünknek éppen annyira meg kell érnie a krisztusi „ajándékra”. Törekednünk kell a befelé fordulásra, az önvizsgálatra, hogy mire eljön a pillanat, készen álljunk Jézus Krisztus feltámadására.

A Görögkatolikus Püspöki Levéltár állományában fellelhető egy 1942. március 6-i körlevél, melyet Dudás Miklós írt híveinek. A nagyböjt időszakát a következőképpen határozza meg „A nagybőjt a magábaszállás, a bűnbánattartás és a vezeklés ideje.” (GKPL I-1-h 1. d./1942 II. szám 3. p.) Felvillantja előttünk Jézus nagypénteki áldozatát. A XXI. századi ember ugyanolyan bűnökkel, gyarlóságokkal és esendőségekkel teletűzdelt életet él, akárcsak 1942-ben. Miklós püspök szavai tehát ma is időtálló aktualitással bírnak.

A körlevél középpontjában a kereszt áll, mely az emberiség bűneinek szimbóluma. Gondoljunk csak abba bele, mekkora áldozat az emberiségért, hogy a Mennyei Atya egyetlen Fia kínok közt meghal a kereszten… Ugyanakkor a kereszt a remény szimbóluma is, erre Dudás püspök a következőképpen világít rá: „Krisztus keresztjéből ma is erő és bátorság árad, ma is a hősiesség és önfeláldozás a forrása.” (GKPL I-1-h 1. d./1942 II. szám 5. p.) Ahogy ezeket a sorokat olvassuk, rá kell döbbennünk arra, hogy mekkora önzetlen ajándék részeseivé válhatunk, és nincs más dolgunk, mint ezt elfogadni. Izajás prófétával együtt pedig magunk is kijelenthetjük: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,5)

Kísérjenek ezek a gondolatok, erősítsék meg hitünket, legyenek bástya a mindennapjainkban és a nagyböjti szent időben. Legyen részünk a föltámadt Krisztussal való találkozás kegyelmében!

A körlevél (GKPL_I_1_h_1_d_1942)

Június 4-én Trianonra emlékezünk

1920.június 4-én került sor a trianoni békediktátum aláírására. A trianoni határváltozások eredményeként a történelmi Magyarország nyolc görögkatolikus egyházmegyéjéből mindössze egy, a Hajdúdorogi Egyházmegye került az új határokon belülre, de a felállított határok az egyházmegyét három részre szabdalták. A nagyobbik része a csonka országrészben maradt, ehhez 82 paróchia tartozott. A Bodrogköz 4 paróchiája Csehszlovákiába került, míg az egyházmegye majdnem fele, 75 paróchia Romániáé lett. Az eperjesi görögkatolikus egyházmegyéből pedig 20, a munkácsiból egy parókia maradt a trianoni Magyarországon.

Levéltárunk a trianoni békediktátum évfordulója alkalmából néhány olyan forrást tesz digitálisan elérhetővé, melyek az egyházmegye intézkedéseit mutatják ebben a megváltozott helyzetbe.

A Görög Katolikus Magyarok Országos Bizottságának emlékirata

A Hajdúdorogi székeskáptalan jegyzőkönyvének kivonata

A Hajdúdorogi egyházmegye rendkívüli gyűlésének jegyzőkönyve a trianoni békediktátumról

Miklósy István püspök úr levele Szabó Jenőnek az Görög Katolikus Magyarok Országos Bizottsága elnökének

Miklósy István püspök úr levele Csernoch János esztergomi érsek, bíboros–hercegprímásnak a román megszállással és az elcsatolt parókiákkal kapcsolatban.

Újabb kincsek kerültek a Görögkatolikus Püspöki Levéltárba!

2021. április 28-án Pocsaji Görögkatolikus Parókiára indultunk, hogy az ott fellenhető maradandó értékű iratanyagot beszállítsuk a Görögkatolikus Püspöki Levéltár raktárába.

A behozott 31 kötet között találhatóak anyakönyvek, parókiális iratok és protokollumok is. A parókiális iratok között említésre méltó, az az 1845-ben keletkezett lajstrom, mely 1844-től kezdődően mutatja be az egyházközség gazdálkodását. A hátsó borítóján pedig egy vázlatos historia domus is található, amelyben az egyházközség történéseit örökítették meg „Pro aeterna memoria” azaz a dolgok örök emlékezetéül.

Az anyakönyvek kiemelt fontosságúak a családfakutatás szempontjából, de sok esetben egyháztörténeti és településtörténeti vonatkozásuk is van. Ez alól a pocsaji anyakönyvek sem kivételek.

A korai anyakönyveket II. József (1780-1790) uralkodásáig általában nem rovatok szerint, hanem folyamatosan vezették, napok és hónapok szerint. A rovatok (megkereszteltek, házasság, elhunytak) a 18. század utolsó negyedétől kezdtek elterjedni. A 18. század elejéig a feljegyzéseket általában egy könyvben vezették. Az ilyen anyakönyveket ún. „vegyes” anyakönyveknek nevezzük. A keresztelési, házassági, halotti anyakönyvek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak számítottak, mivel 1895. október 1. előtt állami anyakönyvezés nem létezett.

A most állományba került anyakönyvek közül azonban kiemelkedik a „kereszteltek, bérmáltak, házasultak és meghaltak” anyakönyve, melyet még Illésfalvi Papp-Szilágyi Simon kanonok, pocsaji parókus kezdett el vezetni 1830-ban. A kötet különlegessége abban rejlik, hogy az első lapja egy díszes címoldal, ami megörökíti a parókus nevét és a parókiához tartozó fíliákat, a másodikon pedig egy keresztelési jelentet ábrázolása található. A kötet ezeken kívül még további két tematikus képet tartalmaz, az egyik a házassági, míg a másik a halotti anyakönyv első oldalán található. A képek alján pedig felirat örökíti meg azok készítőjét, Grava Miklós pocsaji iskolamestert. Bár az irat restaurálásra szorul értéke ennek ellenére is kiemelkedő.

Külön ki szeretnénk emelni a Pocsajon szolgáló Főtisztelendő atya segítségét! A hozzánk való pozitív hozzáállást. További szolgálatára a Jóisten bőséges áldását kívánjuk!

Görögkatolikus Püspöki Levéltár munkatársai

A Görögkatolikus Püspöki Levéltár Kutatóterme április 19-től látogatható

A 2021. április 7-én éjjel a Magyar Közlöny 60. számában megjelent a védelmi intézkedések meghosszabbításáról szóló 166/2021. (IV.7.) Korm. rendelet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatója alapján a levéltár szolgáltatásai személyes jelenléttel 2021. április 19-étől (hétfő) vehetők igénybe.

Tájékoztatjuk továbbá a tisztelt kutatókat, hogy az intézményünkben történő kutatás lehetőleg előzetes bejelentkezés alapján történik. A kutatási bejelentkezést személyesen, e-mailben vagy telefonon tehetik meg levéltárunk bármelyik elérhetőségén a tervezett kutatás megkezdése előtt.

Megértésüket köszönjük!

a Görögkatolikus Püspöki Levéltár dolgozói

117 éve október 9-én kezdte meg működését a Püspöki Hivatal és a Levéltár

Hosszas előkészítés és tárgyalássorozat eredményeként I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Görög Szertartású Katolikus Egyházmegyét. X. Pius pápa pedig az 1912. június 8-án kiadott „Chistifideles Graeci” kezdetű bullájával kanonizálta. A Szentszék Papp Antal munkácsi megyéspüspököt nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye apostoli kormányzójává. Aki ezt a tisztséget 1912. november 17. és 1913. október 5. között töltötte be.

I. Ferenc József majdnem egy év elteltével csak 1913. április 21-én nevezte ki Miklósy István zempléni főesperest, sátoraljaújhelyi lekészt a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspökévé. A királyi kinevezést X. Pius pápa 1913. június 23-án hirdette ki.

A késlekedés pontos okát nem ismerjük, de az tény, hogy nemzetközileg, főleg a román oldalról nagy visszhangot váltott ki az egyházmegye lapítása, melyet Bukarestben a magyar kormány románellenes tendenciájának tulajdonítottak. Ferenc Ferdinánd trónörökös pedig Miklósy István helyett Hadzsega Gyulát ajánlotta Róma figyelmébe, aki jó kapcsolatot ápolt a román egyházi vezetőkkel, s rendelkezett felsőfokú végzettséggel is. Igaz, a Vatikán némi óvatossággal fogadta Miklósy jelölését, ám Hadzsega személyétől mereven elzárkózott.

A püspökszentelés Hajdúdorogon történt 1913. október 5-én. Miklósy István felszentelése napján Jaczkovics Mihályt helynökévé, Slepkovszky János nyírpazonyi helyettes lelkészt pedig titkárává nevezte ki.

Miklósy István felszentelését követően úgy határozott, hogy Debrecenben telepszik le, ahol az iparkamara épületében bérelt ideiglenes székhelyet.

Az a jegyzőkönyv, melyet most bemutatunk több szempontból is meghatározó a Hajdúdorogi Egyházmegye életében. Miklósy István püspök megbízta Jaczkovics helynököt, hogy Papp Antal apostoli kormányzótól a hajdúdorogi egyházmegyére vonatkozó ügyiratokat átvegye. Ez az esemény nem csak az irattár, későbbi levéltár létrejöttének kezdőpontja, hanem egyszersmind az új püspökség debreceni hivatalának első munkanapja, s működésének kezdete is.

A jegyzőkönyvben tételesen szerepelnek az átadott, s még nem lezárt ügyiratok, a lezártaknak pedig a darabszámát közölték. A feltüntetett összeírások átadásából azt is megtudhatjuk, hogy mely egyházmegyékből hány parókia került az újonnan alakult egyházmegyébe. Az itt felsorolt 160 parókián kívül még az esztergomi egyházmegyéből 2 parókia került Miklóssy főpásztorsága alá.

Külön érdekesség, hogy Papp Antal megbízottjai között ott találjuk Volosin Ágostont (Авґустин Іванович Волошин), aki az 1939. szeptemberi müncheni egyezmény után az akkor még Csehszlovákián belüli autonóm Kárpálja a közegészségügyi minisztere, majd később miniszterelnöke lett.

A püspökség debreceni munkáját csak az 1914-es bombamerénylet törte meg. Február 23-án postai csomagba rejtett bombával merényletet kíséreltek meg Miklósy István püspök ellen, mely megölte három munkatársát, Csatth Sándor egyházmegyei ügyész mellet a jegyzőkönyvet aláíró Jaczkovics Mihály püspöki helynököt és Slepkovszky János titkárt. Ezt követően, még 1914 szeptemberében Miklósy Nyíregyházára helyezte át, és ideiglenesen a Führer Miklós által tervezett görögkatolikus bérpalotába rendezte be a Hajdúdorogi Egyházmegye székhelyét, ahonnan csak 2015-ben költözött vissza Debrecenbe.

Jegyzőkönyv

125 éve, 1895. október 1-jén lépett életbe a 1894. évi XXXIII. törvénycikk, amely elrendelte Magyarországon a hivatalos állami anyakönyvezést

A mai anyakönyvezési gyakorlatot a Trienti Zsinat 24. ülése fektette le 1563 decemberében. Az ülés első jegyzőkönyvének első fejezete a házasságok anyakönyvezéséről (matrica copulatorum) intézkedik, a második a megkereszteltek (matrica baptisatorum) és a keresztszülők jegyzékbe vételéről. Hazánkban a római katolikus egyházban a trienti program átfogó megvalósítást elindító 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. 1614-ben V. Pál pápa kiadta a Rituale Romanumot, amely már a halotti anyakönyvezésről (matrica mortuoru) is rendelkezett. 1625-ben Pázmány Péter esztergomi érsek a Rituale Romanumot az egész országban kötelezővé tette.

A folyamatos és általános érvényű anyakönyvezés a történelmi Magyarország teljes területén csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. A görögkatolikus anyakönyvek közül Magyarországon a legrégibbek a következők: Boldogkőváralja (1724), Baktalórántháza (1749), Tokaj és Hajdúdorog (1750), Hosszúpályi és Nagyléta (1764), Álmosd és Bodrogkeresztúr (1772). A korai anyakönyveket II. József uralkodásáig (1780-1790) általában nem rovatok szerint, hanem folyamatosan vezették, napok és hónapok szerint. A rovatok (megkereszteltek, házasság, elhalálozottak) a 18. század utolsó negyedétől kezdtek elterjedni. A római rituálé szerint vezetett anyakönyveknél a 18. század elejéig a feljegyzéseket általában egy könyvben vezették. A 17. század második felében van példa arra is, hogy a három anyakönyvet külön-külön könyvben vezették. A 18. század első felében a helyet, dátumot és az esemény leírását kezdik külön oszlopokban feljegyezni. Az 1787-es udvari dekrétum értelmében megjelentek a sablonszerű, majd a 19. század elejétől az előnyomtatott anyakönyvek. II. József rendelete szerint az anyakönyvnek tartalmaznia kellett a születés évét, hónapját és napját, a gyermek nevét, nemét és azt, hogy törvényes vagy házasságon kívüli-e, a szülők kereszt- és vezetéknevét, vallását, a keresztszülők teljes nevét, a házasságon kívüli gyermek apjának a nevét, ha elismerte az apaságot. A zsidó anyakönyvek tartalmazzák a szülészbába nevét, a fiúk esetében a körülmetélés dátumát és az azt végző személy nevét. A házassági anyakönyvnek tartalmaznia kellett az esküvő évét, hónapját, napját, a házszámot, a vőlegény kereszt- és vezetéknevét, vallását, életkorát, családi állapotát (nőtlen, özvegy, ha özvegy hány évig tartott a házassága), a menyasszony keresztnevét, vallását, korát, családi állapotát (hajadon, özvegy), a tanúk kereszt- és vezetéknevét, családi állapotát. A tanúknak mindig alá kellett írni az anyakönyvet. A halotti anyakönyveknek hat oszlopban tartalmaznia kellett a halál évét, hónapját és napját, a házszámot, a vallást, a halott nevét és korát, a halál okát. A korai születési anyakönyvek csak a legfontosabb adatokat tartalmazták (a gyermek neve és születésének dátuma, a szülők és keresztszülők neve, a születés helye). Néha a keresztelést végző pap neve is szerepel. Mária Terézia 1770-ben elrendelte, hogy anyakönyvezni kell a házasságon kívül született gyermek apjának a nevét, ha elismerte az apaságot. 1771-től a birodalom egyes tartományaiban vezetni kellett a házak és a telkek számát is.

1852-től az anyakönyvekben megjelent a „megjegyzések” rovat az anyakönyvi adatok javítása, a vezetéknév megváltoztatása, halottá nyilvánítás, a halál különleges körülményei számára. Néha itt szerepel bejegyzés a halálról és az esküvőről, hogy elsőszülött-e a gyermek. A katolikus anyakönyvek nyelve többnyire latin. Az 1840: VI. tc. 7. §-a értelmében 1843-50 között megjelent a magyar nyelv. A régebbi evangélikus anyakönyveket is latinul vezették, 1844-50-től magyarul (1850 után a felvidéki szlovák környezetben bibliai cseh nyelven). A régebbi zsidó anyakönyvekben uralkodik a német nyelv, később a magyar. A görögkatolikus anyakönyvek a keresztelési, házassági, halotti anyakönyvek nemcsak a szentségek kiszolgálását rögzítették, hanem egyúttal közhitelű dokumentumoknak számítottak, mivel 1895. október 1. előtt állami anyakönyvezés nem létezett.

1894-ben a Szapáry Gyula gróf vezette kormány úgy döntött, hogy a parlament elé terjeszti javaslatát az állami anyakönyvezés megteremtéséről. A szükséges törvénytervezetek ellen foglalt állást I. Ferenc József császár és király (az egyházak, valamint a Vatikán is), akinek a jóváhagyása nélkül nem kerülhetett az országgyűlés elé törvényjavaslat. Az 1894. évi XXXIII. törvénycikk, amely az állami anyakönyvezést elrendelte, 1895. október 1-jétől kötelező lett. Az állami anyakönyvek vezetésével kapcsolatos feladatokat a helyi közigazgatás szerveihez kapcsolták. Anyakönyvi kerületeket hoztak létre, amely egy-egy települést, vagy településrészt, esetleg több kisebb községet olvasztott magába. Az anyakönyvek vezetése az anyakönyvi kerületek székhelyén történt. Az anyakönyvvezetőket és helyetteseiket az illetékes önkormányzat közigazgatási bizottsága véleményének meghallgatása után a belügyminiszter nevezte ki. Az anyakönyvvezetők jogot kaptak a házasságkötések törvényi előfeltételeinek megvizsgálására, a házasságkötések lebonyolítására. Akkor anyakönyvvezető lehetett lelkész és rabbi kivételével minden nagykorú férfi, ha rendelkezett megfelelő iskolai végzettséggel vagy képzettséggel. Az első állami anyakönyvi sablonokat 1906. december 31-ig használták, másnap, 1907. január 1-jén felváltotta egy jóval könnyebben áttekinthető, táblázatos szerkezetű, helytakarékosabb minta, amely 1952. december 31-ig volt érvényben. 1953-tól pedig már rögzítik a gyermek családi nevét is az anyakönyvekben, illetve azt, hogy a feleség neve házasság után hogyan változott. Az anyakönyveket továbbra is két példányban rögzítették, egészen 1981-ig, amikor is a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1981. évi 5. tvr.-e ezt megszüntette. A 2010. évi I. törvény pedig létrehozta az elektronikus anyakönyvezés rendszerét.

Levéltárunk honlapján további érdekességeket is olvashatnak az egyházi anyakönyvekről, illetve megtekinthetik, hogy mely települések egyházi anyakönyveit őrzi Intézményünk.:

Anyakönyveinkről