Fil 2,5-11

Testvéreim! Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.

Lk 10,38-42; 11,27-28

Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Az Istenszülő elszenderülése (Nagyboldogasszony)

Az Istenszülő elhunytáról a Szentírás szövegei nem tesznek semmiféle említést. Egy apokrif evangéliumban ezt olvassuk róla: „Két esztendő telt el Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele után. A halálát megelőző harmadik napon eljött hozzá az Úr angyala, köszöntötte őt, és ezt mondta neki: Három nap múlva bekövetkezik a mennyekbe való fölvételed! Akkor (Mária) magához szólította az Arimathea városából származó Józsefet, meg az Úr többi tanítványát … és hírül adta minden körülötte állónak … Szűz Mária megmosakodott, királynői ékeibe öltözködött és várta Fiának megérkezését. … hatalmas villámlás, eső és égzengés támadt … János apostol … belépett Szűz Mária szobájába … Íme az Úr összes tanítványa ott állt szobája ajtajában, kivéve Tamást. Mindegyikük felhőben érkezett … beléptek, köszöntötték és hódoltak a királynő előtt. Az Úr napja harmadik órájának elérkeztekor … szállt le most Krisztus az angyalok sokaságával és magához vette szeretett anyjának lelkét. Hatalmas ragyogás támadt. A ragyogás megszűntével Szűz Mária lelke is felvétetett a mennyekbe … Az apostolok … zsoltározások közepette Sión hegyéről Jozafát völgyébe vittek a szent testet … nagy tisztelettel helyezték el a sírboltba Mária testét … Akkor a boldogságos Tamás hirtelen az Olajfák hegyére vezettetett, és látta a legszentebb testet, amint az égbe emelkedik. A felhő, amely odahozta őket most mindegyiküket a saját helyére vitte vissza.”