Vessük ki szívünkből a haragot! - kiengesztelődési vecsernye Debrecenben

Feltündöklött a te kegyelmed Urunk, / feltündöklött a mi lelkünk megvilágosítása, / íme az alkalmas idő, / íme a bűnbánat ideje. / Vessük félre a sötétség cselekedeteit, / s öltözzünk a világosság fegyverzetébe, / hogy a böjti idő hullámain átkelvén / a mi Urunk, Jézus Krisztus harmadnapos feltámadását elérjük, /’ ki üdvöt hoz a mi lelkeinknek.

„A nagyböjti idő erre ad lehetőséget” – kezdte Kocsis Fülöp metropolita. „Meghív, de hozzá is segít, hogy félretegyük a sötétség cselekedeteit és a világosság fegyverzetébe öltözzünk. Olyan ajándék lesz, ahova az ember saját erejéből nem juthat el. Búzdítjuk egymást, hogy vessük le a sötétség cselekedeteit és öltözzünk a világosság fegyverzetébe, de ez csakis azért lehetséges, mert feltündöklött ez az alkalmas idő” – hangoztatta a metropolita.

Szerinte nagyböjt idején különleges kegyelmeket kapunk ehhez, egyfajta ajándékként kapjuk meg, de az Isten kegyelméből sokkal többre juthatunk, mint amit magunk erejéből képesek lennénk elérni. Felvetődik tehát a kérdés: mit kell tennünk? Azt, amire görögkatolikus egyházunk hív mindnyájunkat ma este. A kiengesztelődési vecsernye lényege ugyanis, hogy a nagyböjtöt megelőző vasárnapon kölcsönös bocsánatkéréssel és megbocsátással forduljunk egymás felé. „A nagyböjt küszöbén nagyon fontos, hogy ne legyen szívünkben neheztelés senki iránt, mert amíg haragszunk bárkire is, akkor Istennek gondoljuk magunkat. Vagy ha nem is akarunk haragudni, de mégis megítéljük a másikat, úgy gondolván, hogy Istenek vagyunk, akik ítéletet hozhatunk. Ez teljes félreértése annak, hogy legyetek olyanok, mint az Isten, aki a maga képére alkotott. Nem abban kell az Istenhez hasonlítani, hogy ítélkezzünk, hogy másokat megítéljünk. Erre se fölhatalmazásunk, sem képességünk nincsen. Nem tudjuk, hogy mi lakozik a másik emberben, hogy miért olyan, amilyen, hogy mennyi küzd rossz tulajdonságaival” – mondta Fülöp atya.

„Ezért hát ahhoz, hogy ezekben az Isteni kegyelmekben részlesülhessünk, vessük ki szívünkből a haragot! Engedjük el a neheztelést! Bocsássunk meg testvéreim! Ha meg tudunk szabadulni az ítélkezéstől, a nehezteléstől, a haragtól, akkor nyílik meg a szívünk. Azért, mert akkor kezd el hasonlítani igazán az Istenéhez, akiben nincs harag, nincs neheztelés, nincs semmiféle bosszúállás. Aki fél az Istentől, az Isten haragjától, az nem ismeri az Istent. Ő végtelenül irgalmas. Erre az irgalmas szívre hív meg minket az Isten. Az egyházon keresztül, ebben az alkalmas időben. Nagyböjt küszöbén a kiengesztelődési vecsernyén a paptestvérek, az egyház közösségek vezetői, az Isten üzenetének közvetítői egy szép gesztussal bocsánatot kérünk egymástól. Ezt mi is odahaza a testvéreinkkel, házastársunkkal, a családunk tagjaival is megtehetjük. Most szeretnénk példát mutatni ebben. Ennek az alkalmas ideje jött el ma este.”

Fülöp metropolita atya közvetlen és személyes hangon kért bocsánatot az általa vezetett közösség tagjaitól mindazért, amit akarva vagy akaratlanul is elkövetett ellenük. A szertartás részeként a főpásztor egyesével fogadta az egyházmegyében szolgáló papokat, hogy a megbékélés jelével pecsételjék meg egymás iránti kiengesztelődésüket. A paptestvérek ilyenkor rövid dialógust folytatnak: „Bocsáss meg nekem, testvérem, és áldj meg engem!” A válasz: „Bocsásson meg neked az Isten és áldjon meg téged!” A kiengesztelődés közben a húsvéti sztihirákat énekelte a gyülekezet, elővételezve ezzel húsvét örömét.

A főpásztor úgy fogalmazott: „...a küzdelmünkben maga az Isten segít nekünk, hogy levessük a sötétség cselekedeteit, és a világosság fegyverzetét öltsük magunkra. Hogy aztán majd fölkészülve megláthassuk a földtámadás soha nem alkonyuló, tündöklő fényét.”

Imádkozzunk együtt minél többen és béküljünk meg minél mélyebben önmagunkkal, egymással és jóságos Urunkkal!